Mit tegyek? Nem merek köszönni, bemutatkozni másoknak.

Elég érdekes, és mások számára talán nevetséges problémám van. 18 éves lány vagyok, félek a köszönéstől, bemutatkozástól. Emiatt ha boltba kell mennem, vagy akárhova, mindig szorongok, vagy ha a suliba a tanárokkal, vagy az utcán akárkivel találkozom. Leginkább az a problémám, hogy sokszor nem tudom, hogy mit köszönjek például fiataloknak, ezért próbálom elkerülni az ilyen helyzeteket, másrészt többször volt olyan, hogy valaki nem köszönt vissza mikor én köszöntem előre, és ezt valahogy nagyon rosszul éltem meg. Ezért csak akkor köszönök valakinek ha rám néz, tényleg látom, hogy figyel, és szándékozik visszaköszönni. Például XY osztálytársaim anyukáinak se merek sose köszönni, mert félek, hogy nem ismernek fel, vagy összekeverem őket valakivel. Mindig túl sokat agyalok az ilyesmin.

És a bemutatkozás meg még rosszabb, akárhova megyek már előtte napokkal is ezen szorongok, ott se tudom, hogy mit hogyan kéne. Mintha nem igazán éreznék rá ezekre a dolgokra.

Alapjába véve is elég visszahúzódó vagyok, nem megyek oda beszélgetni másokhoz, csak ha már nagyon olyan a viszonyunk, hogy tudom, hogy az illető bír engem, és szívesen beszélget velem. Köszönni is csak nekik köszönök 'szívesen', szorongás nélkül.

Mit csináljak? Nem akarok bunkó lenni, pedig sokszor emiatt az vagyok, és rosszul érzem magam miatta. 18/L