Mi kell ahhoz, hogy legyen értelme felkelnem reggelente?

Érdekes és egyben filozofikus a történet amiben élek. Régebben nagyon jól éreztem magam a börömben nem nagyon szerettem itthon lenni, elmentem akárhova, csak ne kelljen otthon kuksolnom. Szerettem eljárni szakkörökre, haverokhoz, vagy akárhova. Régebben nagyon sok csaj vett körül, egy egész lány baráti köröm is volt, többen flörtöltek is velem. Nekem kitünt a tömegből egy... és ott minden megváltozott.

Telt múlt az idő, és hát lényegtelen - nem megyek bele most, hosszú sztori - nem tudtunk együtt lenni. Összejött mással. Itt kezdődött el az, hogy önértékelési problémák, saját problémák stb. Aztán jött a pattanásosdi ami csak nyomott az egészen.

Elkezdtem otthon ülni ahelyett hogy kimozdulnék, a tökéletes átlagom közel közepesre esett. Kezdett leépülni a baráti köröm, mert kicsit befordultam magamba, kedvtelen lettem. Nem igazán tudtam már csak normálisan elbeszélgetni velük sem.

Aztán megint kezdett kialakulni a lánnyal a kapcsolatom, aztán megint kezdett javulni az életminőségem 2 hónapig... ott még mélyebbre zúztam magam.

Aztán 4 év múlva újra bepróbálkoztam, erőre kaptam, de független hogy szeret, azt mondta hogy ne szívjuk egymás vérét, itt már nem volt hova zuhanni. Ez óta már eltelt 2 év, és még mindig ott vagyok hogy nem tudok másra nézni, én megtaláltam a páromat, de hát ha őszinte akarok lenni, ki ne ábrándulna ki a másikból ha az élete legmélyebb pontján a legrosszabb arcát mutatja.

Már 2 éve nem is láttam, igazából meg is lennék nélküle, csak az a gond hogy akkor az az opció marad, hogy egyedül. 3 fél nem érdekel. De így pedig semmi értelme. Barátkozni nem bírok, mert nincs kedvem hozzá. Csajozni szintúgy. ÉRdeklődés hiánya.

Az egy másik probléma hogy az a sok stressz, és koncentráció képesség, már annyira káros, hogy negyedévente szúrkálnak a laboreredményekért.

Félreértés ne essék, nem vagyok már ideges, se stresszes, csak fásult és talán kiégett. Egyszer vettem egy üveg fehérítőt, hogy majd megiszom, de akkor az tartott életben, hogy még hátha megkeres az az adott lány. (tudom hogy nagyon kicsi az esélye, talán 0-val egyenlő, de azért a remény hal meg utoljára).

Most már évek óta rugdosnak át, érettségit is úgy szereztem ahogy, 13.még sikerült, a 14.-et abbakellet hagynom egészségügyi problémák miatt, de nem is mehetek nappalira már... mivel hát a törvények is megszívatnak :) Sosem buktam, de mivel most megbuktam, már 21 évesen nem kezdhetek el egy új tanévet nappalin.

Megpróbáltam a kollégiumot is, annyi volt az értelme, hogy semmi. Jó volt meg minden, de nem szerettem suliba járni. Mikor dolgoztam az jó volt... akkor nem is nagyon akartam haza jönni. De olyan munka amit szeretek így nem lesz. Pedig nem vagyok válogatós, elmennék árufeltöltőnek is, csak nem a Tescóba hanem pl. Aldi, Lidl, de be se hívnak...

Gondolom meglátják hogy érettségi, és kukázzák is. Pedig nem egy olyan munkakör amihez értelmiség kell... Egyedül azt szeretem ha másokkal foglalkozhatok, vagy ha kikérik a tanácsaimat, vagy ha informatikailag segíthetek másoknak mert akkor talán még van annak értelme hogy oxigént veszek.

Bocs ha hosszú volt.