Elmebeteg lennék?
Már kis korom óta ez van. Emlékszem elmentünk megnézni a moziban a "2012" nevezetû filmet, és ami gyerek a teremben volt, mind sírni és hisztizni kezdtek a sok ember halálát, és a világ vége eljövetelét látva, még az unokatestvérem is (aki akkor 4 évvel volt idôsebb). Én olyan adrenalint éreztem a pusztulás láttán, hogy az leírhatatlan. Sosem voltam érzékeny gyerek, anyukám szerint a bátyám elsírta magát a rút kiskacsa történetén míg nekem szemem sem rebbent. Nem is fordítok ennek nagy jelentôséget, nem is ezzel van a gondom. Akárhányszor látok gyilkolás jelenetet filmekben mindig örömmel, megmosolyogva nézem azt végig, fôleg ha az piszkos.
Anyukám múltkor vett egy egész tyúkot, és én segítettem neki a pucolásában. Azonban én nem csak pucoltam, hanem örömemet leltem abban, hogy szétnyithatom, a vérét is kinyomkodtam, szét vagdaltam, kíváncsi voltam hogyan nézhet ki belülrôl és mind ezt örömmel tettem. Rá egy hétre hallottam, hogy a barátnôjével beszélgetve azt mondta, hogy nem volt normális az az állapot amit én akkor lemûveltem. Élvezem a vér látványát, és mostanában még az is felmerült bennem, hogy vajon milyen lehet gyilkolni? Mikor eljátszadozom a gondolattal, hogy én és az áldozat vagyunk egy szobában egészen élvezem. Félre értés ne essék, nincsen okom gyilkolni, és nem is akarom elb*szni az életemet ezzel.
16/l
válasza: válasza: válasza:Ezek alapján én még azt sem hiszem, hogy nagy esélyed van arra, hogy egy sima gyilkos legyél, nemhogy mondjuk pszichopata...
Az embert vonzza az ilyesmi, miért néznek az emberek történetileg nulla horrorfilmeket, amiben csak vér és öncélú kegyetlenség, pusztítás van? Miért olvastam érdeklődve én, a pacifista, a legyet is a szobából kiengedő kisleány, bármit, amiben a középkori kínzásokról vagy a haláltáborokról volt szó? Igaz, nálam semmi öröm nem volt benne, csak érdekelt az emberi gonoszság mélysége és változatossága. Kíváncsi fajta vagyok. S igen empatikus, úgyhogy elég sokkoló számomra az ilyen, de attól még érdekes.
A vér pedig főleg izgalmas :) Sajna én nem tudom megsérteni magam, extrém túlfejlett önvédelmem van. De mindig érdekes, ha (nem túl erősen) folyik a vérem :) Nagyon szép, bár másoké is az. A boncolás is mindig érdekelt, de csak ha már nem kell megölnöm az állatot. S végül sosem csináltam, nem volt elég éles késem (s anyám nem is hagyta, hogy elvigyek egyet eme célra. eh). Az állati dögöket is nyilván mindig meg kell néznem. Szerintem ez teljesen oké.
Gyilkolni nem akarok, kifejezetten pacifista vagyok. De eljátszani a gondolattal, ezt meg tudom érteni, ha én magamon kívül más célpontot még nem is képzeltem el.
A filmek is egész mások. Normális ember különbséget tud tenni valóság és fikció között s akár élvezhet is egy olyan filmet, amit megélve sokkot kapna. Nem mindig az a cél, hogy empatikusan kezeljük a filmeket, játékokban pedig sokszor alapvető, hogy szétszedjük a pályát akár láncfűrésszel... Elvoltam a Doommal, örök darab, de van hozzá egy mod, ahol keményen felnyomják a brutalitást, több a vér, szét lehet rúgni a fickók fejét... Az nagyon szórakoztató.
S ott vannak egyes zeneművek, ahol bizonyos témák nem erkölcsileg problémásak, de pl. egy jól előadott darabolásos kannibalisztikus gyilkosság hihetetlenül jó tud lenni, sosem tudok nem röhögni rajta.
A rút kiskacsán mit kell sírni, nem tudom, engem az háborított fel, amikor a jöttment srácot megöltek egy olyan különleges, ritka lényt, mint egy sárkány... Micsoda barbárság.
Viszont az emberiség átlagosan sokkal kegyetlenebb, mint én. Nem olyan egyszerű kiemelkedni, ahhoz némi érdeklődés a vér és ölés iránt nem elég.
#4
Nem tervezek gyilkos lenni, nem hogy pszichopata. Azért megnyugtat a tudat, hogy mások is vannak akit vonz ez a téma :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!