"Összetört, zokogó, fal mentén kuporgó lányt úgy megölelgetnék/megszeretgetnék" fétis létezik? (többi lent)

Mindig is egy magányos és túlságosan érzelmes srác voltam, barátnőm sem volt, az ok egyszerűen szociális fóbia, félelem bármi változástól, vagy felelősségvállalástól, ám ezt már túltárgyalták mindenütt nem kell magyaráznom.

A lényeg, hogy egyre többször gondolok arra, hogy bárcsak összefuthatnék valahol egy ilyen szituációban lévő aranyos lánykával. Bár jobban belegondolva megtorpannék, és több mint valószínű, hogy nem merném megtenni, max úgy ha valami elhagyatott hely, és nincs nagyon más a közelben, de nem is ez a lényeg, hanem a puszta gondolat, az a jelenet, az a látvány. A teljesen szétesett, összeroppant, törött lélek, aki úgy már szinte teljesen magatehetetlen, és én vonzónak találom ezt, és kívánom. Hogy miért? Nem tudom pontosan az okát csak sejtem. Talán azért, mert akkor érezhetném magam úgy igazán embernek, egy olyan embernek, aki most kivételesen erősebb a másiktól és nem fél tőle, aki úgymond most odateheti magát valaki mellé, és támogathatja, akár csak egy röpke kis időre is. Ja és egyáltalán nem szexualitásra kell gondolni, ez pusztán érzelmi vágyakozás. Ki gondolkodik még hasonlókon? Hogy jobban vonzza egy ilyen látvány, vagy ember, mint a hétköznapi, egészséges és vidám állapot (mert attól csak fél, retteg)?