A hullámvasút alján vagyok, de nem nagyon indul földelé a vonat - hogy indítsam meg?

Elég nehezen szántam rá magam, hogy leírjam ide, de a névtelenség fátylát kellemes viselni, bár kicsit tartok a... tudjátok... olyan válaszoktól - bár mindent alázattal fogadok.

Alapvetően arról van szó, hogy ránézek az életemre és az elmúlt fél évben radikálisan megváltozott minden, méghozzá negatív irányban. Már nem járok emberek közé, valahogy nem igénylem a társaságukat, de amikor egyedül vagyok, akkor pedig szinte ordítani tudnék azért, hogy valakivel mégis érintkezzek és társalkodjak stb. Abszolút nem fordítok figyelmet a barátaimra, vagy csak minimálisat és már teljesen úgy érzem, hogy ennek megérdemelt vonzataként ők is egyre kevésbé foglalkoznak velem. Egyszerűen nem tudok elszámolni az időmmel... mit csinálok, mire megy el....? Fogalmam nincs. A suliba is alig járok be, most már attól is félek, hogy azidő alatt amíg nem voltam bent, teljesen megváltozott a klikkesedési viszony. Félek, hogy nem tudok beilleszkedni megint, pedig abszolút nem voltam félrehúzódó, csak félek , hogy átalakultak a csoportok. Rettegek attól, hogy egyedül maradok, de attól is, hogy társaságba menjek és próbáljam fixálni a dolgaim. Talán szégyenlem is magam emiatt, hogy így eltűntem. Fél évvel ezelőtt.... rendszeresen, heti 5x vagy többször edzésre jártam, aztán egyre kevesebbszer, most pedig az elmúlt két hónapban abszolút nem. Ránézek az edzőcuccomra és elszomorodom, hogy nem használom. Volt egy kisebb traumám egy éve... talán az jönne most ki így? De miért most? A legrosszabb, hogy a jó emlékeim fájnak a legjobban, amikor belegondolok, hogy egy évvel ezelőtt ekkor mit csináltam és kivel és hol és mennyire jól éreztem magam. Versenyek, baráti kiruccanások, sörözés, egy telefonhívás... bármi. Most pedig egy abszolút 0 ponton vagyok. Nagyon ki szeretnék jönni innen, mert már lassan az is bánt, ha más jól érzi magát - hiszen irígylem. Szánalmas egy figura vagyok, hogy ide írom, de... talán valami hasznosat is olvasok, vagy lelkesítőt.

Aki ezt az egészet elolvasta, már azt nagyon megköszönöm

23/f (bár ezt nem tudom, miért szokták ideírni)