Mi bajom lehet? Valaki adjon ötletet, mert ez már egyre rosszabb.

Mindig sokat piszkáltak azzal, hogy mondjam ezt, meg mondjam azt, és ha már valaki így kezdi a mondatot, akkor rögtön rávágom, hogy nem mondom. Pl ha valaki azt mondaná most nekem, hogy mondjam azt, hogy "elefánt", akkor erre nekem az a válasz, hogy dehogy mondom. A legnagyobb gáz az volt, amikor a barátom megemlítette, hogy már hónapok óta együtt vagyunk, de még nem szólítottam a nevén, csak a beceneveken amiket kitaláltam. Kérte, hogy úgy szólítsam, de képtelen voltam rá. De ott van a 2 tesóm is. Az egyiket rendesen nevén hívom, a másiknak még sosem mondtam. Azt hiszem ez az egész valamikor óvodában kezdődhetett azzal, hogy apámat elkezdtem a keresztnevén szólítani. Valami egész biztos történhetett, de sajnos nem emlékszem. Aztán utána anyámat is úgy szólítottam. Az idegen nyelves dolog azóta van, amióta elkezdtem tanulni őket. De ha idegenekkel kell beszélnem, semmi gond, a nyelvvizsga is így sikerült. De ha olyan emberről van szó, akit ismerek, vagy családtag, akkor már gáz van. Régebben olyan hülyeségem is volt, hogy nem mertem köszönni senkinek. Aztán ezt szerencsére kinőttem, de ez is évekig tartott.

Szívesen fordulnék szakemberhez, de nem tudom, hogyan segíthetne. Azzal, hogy ezt elmondom neki, még nem oldódik meg a gond. És erre gyógyszer sincs:( A másik dolog, hogy én is az egészségügyben dolgozom, volt már akit kirúgtak tőlünk, mert pszichológushoz járt, mert akinek ilyen segítségre van szüksége, az hogyan vállalhat felelősséget azokért az emberekért akiknek az élete rá van bízva. Sajnos a számítógépes rendszerben bárki hozzáférhet azokhoz a dokumentumokhoz, hogy kinek milyen betegsége, kezelése volt.

Utánanézek, hogy kihez tudnék menni. 1 próbát megér a dolog. Már csak az a kérdés, hogy hogyan fogom ezt az egészet elmagyarázni neki. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen megoldási lehetőség van. Egyébként több ilyen "kis" hülyeségem volt. A suliban ha felelni kellett, mindig rossz jegyet kaptam, írásban pedig jót. Hiába tudtam valamit 5ösre, képtelen voltam elmondani annyi ember előtt. Ez a helyzet már megoldódott, amióta emberekkel dolgozom. Már hozzászoktam, hogy idegenekkel kell beszélgetnem, és hogy többen figyelnek rám, így ez már nem okoz gondot. Próbáltam a többi ilyet is saját magam megoldani. A pasimnak 4 év alatt nem tudtam kimondani, hogy szeretem. Ezen is sikerült változtatni, pedig azt hittem, hogy soha, senkinek nem fogom mondani. Most már ez mindennapos dolog lett:):)

Már "csak" az angol-német, + a nevek a gond...