Apám az oka a lányos és gyerekes viselkedéseimnek, és a szexuális vonzódásom hiányának? Sokat bántott gyerekként - nem fizikailag- nem lehettem gyerek mert kigúnyolt, piszkált a magasságom és a nemi szervem mérete miatt is. F

Tehát gyerekkoromban mindig rejtve kellett játszanom, de mindig tudta hol kell keresnie, és jött, és az ajtóban állva vihogott, és csúfolt hogy hány éves is vagyok már. Megjegyzem voltam körülbelül 10 éves. apám nagyon súlyosan infantilis, és nagyon rosszindulatú. anyukám nem tudta elhagyni, mivel nem volt olyan anyagi helyzetben, így eltűrni tudtuk csak. A nemi szervem mérete miatt mindig gúnyolt, nadrágomat lerántotta viccből, és kigúnyolt hogy akkora van mint egy kisbabának. azt várta el tőlem hogy felnőttes legyek, de leginkább bunkó és rosszindulatú én is. próbáltam, csináltam is egy darabig. de aztán amikor eltudtam otthonról jönni, hála anyukámnak, és a nagymamámnak, de leginkább a nagymamám megboldogult férjének a hagyatékának, megváltoztam. nem voltam többé náci, bunkó. viszont elkezdtem plüssöket gyűjtögetni, meséket nézni, színezgetni, ifjúsági regényeket olvasni amiket mindig is szerettem volna. A barátnőimmel sokszor nézünk együtt mesét is, ők elfogadnak ilyennek. azonban én nem érzek szexuális vágyat senki felé. nem kívánok senkit, engem ez nem is zavar. csak annyiban, hogy így nem tudom hogy lesz családom, mert szeretem nagyon a gyerekeket. szeretem simogatni meg megölelni a plüsseimet, rendezgetni meg ilyenek.

Szóval a kérdésem. szerintetek az apám miatt lettem ilyen, vagy csak alapból lányos és gyerekes vagyok?

F