Ha valaki folyton késztetést érez, hogy az önmagukat túlértékelő embereket bántsa, miért teszi ezt?

Saját lelki problémái feldolgozása helyett másokon éli ki. Persze nem 100%, de elképzelhető, hogy őt igazságtalanságok érték, régen gyámolítatlan volt és védelemre szorult volna, és emiatt megmaradt egy afféle primitív állapotban, ahol más emberek dolgával foglalkozik.

Az egyébként nyilván szép, ha valaki jóságból segít a gyengébbeknek. De ezt is túlzásba lehet vinni, az pedig, hogy magabiztos, erős egójú emberekkel kötekszik, az simán csak az ő belső komplexusait takarhatja.

Valószínűleg nem ártana neki ha átgondolná, vagy valakivel megbeszélni a saját érzéseit, motivációt, mit miért tesz, hogyan gondol s miért gondolja úgy.

Igen, sérült, serdülőkori állapotban vagyunk, én is. 24 évesen igyekszem ezen változtatni.

Gürcölés mellett az emberek mekkora része foglalkozik saját magával (nem a hasa megtömésével, a kenyérre való megkeresésével) hanem saját lényével? Az élettel?

Szerintem amíg egy gyereket nem tanítanak, vagy nem tanul magától, addig nem lesz felnőtt. Fog változni és haladni, de általában nem fogja azt elérni, amit megfelelő iránymutatással elérhetne.

Az átlag magyar ember (beleértve engem is) milyen iránymutatást kap az életben?

Mire tanítják vagy mit tud a világról?

Én nem erőltetem a nézőpontomat, de szerintem a többségünk semmit sem tud, én például tudom magamról, hogy semmit sem tudok, bár még ezt sem tudom eléggé (így az egyetem befejezésekor jó lenne már ezt tényleg realizálnom).

Na lehet, hogy errefelé kezdődnek a problémák, lehet nem.