A szkizofrénia nem is fáj?

van igazság abban amit írtál, de azért nem igaz minden pszich. betegségre.

mert a pszichoszomatikus betegségek, szomatoform zavarok pont hogy fájnak. meg azért a depresszió is tud.

a személyiségzavarok, neurózisok esetében tényleg az "fáj", amikor az ember összeütközésbe kerül a társadalom elvárásaival, vagy saját elvárásaival, önképével stb.

a szkizofrénia valóban nem fáj, azért (is) van az, hogy a szkizofréneknek ált. nincs betegségtudatuk. maximum olyat hallucinálnak, hogy összetekerték az agyukat és belerakták a veséjükbe (pl.), de ezt is mosolyogva mondják.

Bizonyos mentális problémák esetében az egyén egyszerűen kívül helyezi önmagán a problémáit, nincs is tudatában annak, hogy gond lenne vele. Hogy ne fájna neki? Szerintem azért valahol érzi, hogy valami nincs rendben, bár nyilván nincs összehasonlítási alapja, hogy milyen az, amikor nem fáj.

De azért a legtöbb mentális zavar igen fájdalmas. Kérdezz csak meg mondjuk egy borderline-t, hogy érez-e fájdalmat. Akkor is, ha éppen egyedül van.

?

Words of wisdom.

Mert van olyan átlagos ember, akinek a bármitől való félelem nem fáj a maga módján?

Vagy akinek a társadalmi elvárásokkal való szembesülés, ha azt küzdelemnek fogja fel nem lenne fájó? (nyilván van aki már nem zavartatja magát a társadalmi konvenciók többségével)

De egyébként én is így képzelem el, ahogyan leírtad. Csak ez igen általános igazság, nem csak mentális disszonanciára, szerintem.