Lehet kezdődő szkizofrénia?

Állandóan szaladnak a gondolataim, változó a mentális állapotom, egyik magasságból a másik mélységbe zuhanok, néha azt érzem " dob az ideg " , mert túl sok minden kering a fejemben és ilyenkor járnom kell, járnom egyfolytában és próbálok lehiggadni, mert az agyam akaratomon kívül rohan és sokszor olyan dolgokra gondolok, amelyeket nem akarok megtenni, ezért tovább mozgok, hogy még csak véletlenül se történjen meg.

Például a múltkor a recepciós pultnál álltam és arra gondoltam, hogy nekieshetnék a recepciós nyakának; vezettem és arra gondoltam mi lenne, ha bele mennék egy másik autóba vagy egy másik autó jönne belém; beleülök az autóba és arra gondolok lehet felrobban, de az én tudatom azt már nem fogná fel; ültünk a teraszon haverokkal és arra gondolok mi volna, ha odamennék egy másik asztalhoz és belé vágnám a kést vagy ha ő vágná a kést belém; de ezek a gondolatok nem az akaratomból fakadnak, semmi késztetést nem érzek rá, hogy megtegyem akármelyiket is, csak arra gondolok, hogy lehetségesek és minden szituációban, amit átélek, eltudok képzelni még millió változatot, amely történhet a következő pillanatban. Közben teljesen nyugodt vagyok és higgadt, ha valaki rám néz, nem is tudná elképzelni mi jár a fejemben.

Kiszoktam " kattanni " a valóságból és ilyenkor megkérdőjelezem a saját létezésemet, a valóságot és mindazt, amit gondolok. Ma úsztam az uszodában miközben belém hasított a gondolat, hogy lehet nem is vagyok, lehet nincs is víz, lehet nem is léteznek az emberek körülöttem , csak minden az agyamban van, de valójában nincs is semmi és a világ körülöttem illúzió és mindent csak az én percepcióm generál, tehát nincs semmi rajtam kívül. Ettől annyira idegennek éreztem magam a saját testemben, hogy ki kellett szálljak a vízből és 40 percig sétáltam a teraszon, hogy lehiggadjak, miközben az járt a fejemben, hogy nincs is alattam föld és az erdő, amit látok, nincs is ott.

Nem szoktam hallucinálni, hangokat nem hallok, de állandóan beszélek a fejemben magamnak és ez sokszor jó ( mondjuk ösztönzésre ), de néha megőrülök tőle. Ma is akkor, amikor említettem, hogy volt ez az incidens az uszodánál, azzal is próbálkoztam, hogy belenézek a tükörbe és észhez térítem magam, de csak rosszabb lett : néztem magam a tükörbe és az járt a fejemben, hogy “ Én én vagyok. Nem vagyok én. Én vagyok nyugi, nyugi, jól van. “ – De közben kemény másfél percig nem tudtam azonosulni magammal és riasztó érzés volt; nem is tudom megfogalmazni tisztábban, mert annyira megmagyarázhatatlannak éreztem akkor is.

Egy pszichiáter szerint, akinél voltam, magas az intelligenciám és talán túlzottan is abból a szempontból, hogy túl sok minden van a fejemben. Ez elég meglepő mondjuk, mert nem vagyok idős, sőt fiatal vagyok, nem tudom elképzelni, hogy akkor évek múlva hogy fogom tudni kezeni azt, ami akkor a fejemben lesz.

Tudatmódosító szereket nem használok. A doki megjegyezte viccből ( bár ez inkább fekete humor ), hogy bár tudnánk legalább, hogy azoktól van ez, de nem mondhatjuk ezt, mert valóban semmilyen szeren nem vagyok ( csak a saját agyam, ami a legbizarrabb drog ).

Ti mit gondoltok, mi lehet velem ?

Nem akarom , hogy bárki is azt higgye, hogy amit leírtam túlzás, mert nem az. Sőt, szavakkal nem is tudom valójában kifejezni azt a rossz érzést, amely elkap ha ezek a dolgok elkezdődnek a fejemben. Vannak zavartalan periódusok és akkor megtalálom a nyugalmamat, mintha nem is volna semmi baj a fejemben. De ezekből az időkből már egyre ritkábban van és szinte mindig van valami a fejemben, ami…..nem jó. Félek, hogy szkizofréniás leszek esetleg vagy valami más mentális zavar. Valami csak kell legyen, mert nem lehet normális az, akinek ilyen gondolkozása van, mint nekem.

Köszönöm a válaszokat !