Önbántalmazás, Ti is csináljátok?
Tini koromban vagdostam magam,most a húszas éveim közepén járok,orvos nem kezel sok-sok éve.A hétvégén újra,évek után először vagdostam magam.Elképesztő katarzist éltem át utána,nagyon-nagyon jó volt.Ma viszont tudatosult bennem,hogy mit tettem,azóta nem bírom megállni,hogy ne sírjak,hányingerem van magamtól és vagdosni akarok!!Nem akarom ezt érezni,fojtogat a feszültség,legszívesebben vonat elé mennék.:,((
Van itt olyan Valaki,aki hasonlókon megy v.ment át?Visszaeső,vagy folyamatosan küzd vele?
Szia!
Érdekes amit írtál, nálam csak a leküzdhetetlen belső fájdalmat oldotta a testi sérülés, fizikai önmarcangolás (vagdosás) + a felszabadító öngyilkosság áldásos gondolatát segített közelebb hozni.
De te úgy írsz erről mint valami drogról, ami önmagában jó mert eufóriát okoz, máskülönben elítéled.
Részleteznéd, hogy miért csináltad? Milyen az életed, miért vágtad meg magad? Mire gondoltál, mi történt múlt héten veled, illetve milyen mostanában a hangulatod, életfelfogásod?
Hogy rosszul elítéled magadat azért amit tettél, nem feltétlen helyes. Nem bűnt követtél el, senki sem ítél el, értelmetlen túlzottan ostoroznod magad. Ezt hasznos lenne elfogadnod. Nem az a baj amit tettél, hanem valószínűleg az amiért tetted, illetve az, hogy most rosszul érzed magad.
Bölcs az lenne, ha lezárnád ezt a hétvégét, és nem rontanád el bűntudattal a saját kedvedet, napodat.
Nagyon köszönöm az együttérző válaszaitokat!
Igen,az utóbbi 3 hét nagyon rossz volt,többen meghaltak körülöttem,köztük a testvérem is.Nehéz volt,dolgozni is óriási erőfeszítés bejárni,de erőt veszek magamon.Tegnap viszont olyan szintre jutott a feszültség és a fájdalom,hogy képtelen voltam ellenállni a késztetésnek.
Igen,tényleg olyan,mint a drog.:( Nagyon lassan vágtam magam,éreztem,ahogy megy ki a feszültség a testemből a vágások hatására.Megkönnyebbültem.
Most viszont...amit leírtam.
Nagyon nehéz feldolgozni az élettel járó mentális fájdalmakat.. nem tudjuk elengedni a dolgokat, ezért lelkileg azt éljük meg, mintha fizikailag darabokat tépnének ki a testünkből.
Persze hogy fizikai fájdalommal enyhítjük a mentális fájdalom és a testi fájdalomhiány közti feszültséget.. ne legyen evégett bűntudatod.
Én nagyon kívánom neked, hogy tanuld meg feldolgozni, elfogadni a rossz dolgokat is. Nem tudom hogy kell, de kívánom hogy sikerüljön, nekem úgy tűnik legtöbbünknek ezt a leckét kell megtanulnunk az életben. És a leckék ismétlődnek amíg nem teljesítjük.. :(
Szerintem is jót tenne maga a beszélgetés, pszichológussal.
Meg ki kell adni a rohadt sok feszültséget. Le kell menni taichizni, másnap boxolni, kinek mi jön be.. és utat adni az érzelmeknek, kiabálni, sírni, aztán végül valamelyest megnyugodni.. és igen, nem olyan könnyű ám leírni sem, mert tudom mit jelent ez, de végül meg kell tanulni elengedni mindent, ami felemésztene belülről.. különböző kötődéseket.. elengedés, elfogadás. Ezek a fő leckék tapasztalatom szerint.
Részvétem.
Köszönöm a segítő válaszaitokat!
Csütörtökön megyek pszichológushoz,remélem tud segíteni,nagyon rosszul érzem magam,mélységesen szomorú vagyok,de bízom a segítségben!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!