Aki vágta/vágja magát az miért csinálta/csinálja? (nemet és kort is irjatok legyszi)

Szia.Én 12 voltam amikor mindenféleképpen megakartam halni azért, mert azanyám eldobott magától, mint egy megunt játékot, az apám meghalt, a nagyanyám hallani sem akar rólam, egyszóval senkim nem volt. Mindent megtettem: Felvágtam az ereimet, begyógyszereztem magam stb... Még az ablakon is kiugrottam, aminek az lett a következménye, hogy megsérült a gerincem, nem tudtam járni. Az orvosok azt mondták, hogy 99% esélye van hogy nem fogok soha többé lábra állni. Na akkor még inkább nem akartam élni. Tovább próbálkoztam. Aztán találkoztam valakivel, aki felnyitotta a szemem és megmutatta, érdemes élni. Ő leukémiás volt. 2 éven belül meghalt.. Utána szerettem volna menni, de eszembe jutottak a szavai: "Az élet szép. Én élni szeretnék"...

Átgondoltam a dolgot. Eldöntöttem járni fogok! napról napra jobban ment. Aztán megtanultam ujra járni. És találkoztam életem szerelmével.Már Bánom, hogy meg akartam halni. Eldöntöttem, hogy én más leszek. És mindent megteszek, hogy az életem olyan legyen amilyen szeretném, hogy legyen.

Ezt azért irtam le ide, hogy lésd, az nem olyan nagy dolog ha csúfolnak és a szüleiddel rosz a kapcsolatod. Tegyél érte, hogy jó legyen. Ha elveszítenéd öket biztosan nagyon megviselne téged. Remélem segítettem és megváltoztattam a véleményed a világról...

Mert másoknak is fájdalmat okoztam, elvesztettem az összes barátomat, összetörtem őket és mivel utálom magam emiatt, saját magamon vezettem le a feszültséget. Meg különben is inkább fizikailag akartam fájdalmat érezni, mint szellemileg.

Aztán már nem éreztem semmit, teljesen üres voltam belül, és később jött a bűntudat, azért meg amit tettem bűnhődnöm kell. Ha már lélekben nem is érzek már semmit, akkor fizikailag fájjon. Sajnos rá is szoktam, majdnem minden nap adok magamnak, büntetem magam, de nem akarom megölni magam, csupán az kell, hogy fájjon.

Többé kevésbé azok válaszoltak, akik maguknak rendszeresen sérülést okoznak. Ezzel a külső fájdalommal próbálják felülírni a belső fájdalmukat.

Engedjétek meg, hogy segítségképpen ajánljak egy két gondolatot a figyelmetekbe.

Ha valakinek van célja, vágya, akkor általában előre néz, a kudarcok megerősítik. Ez így általánosságban semmit nem jelent, megfoghatatlan.

Kérlek, próbáljatok mindig magatoknál elesettebb, segítségre szoruló embert keresni. Ez lehet rokon, barát, idegen (kb. ebben a sorrendben). A fontos, hogy tudjátok, érezzétek, neki szüksége lenne valakire - (akár) RÁD.

Ha látod, hogy másnak több baja, bánata, fájdalma van mint neked és ha képes vagy neki a legkevesebbet is segítségére lenni, akkor meglátod megszűnik az érzésed, mely belül fáj, és kívülről sérüléssel kell ezt a fájdalmat enyhíteni.

A mindennapokban az ember tartozik valakihez. barátjához, szerelméhez, testvéréhez, gyermekéhez. Ha ez a kapcsolatban a másik fontosabb számodra mint magad, meglátod érdemes élni a másik boldogulásáért, öröméért. Keresd ezt a kapcsolatot és ha szüksége lesz valakinek rád, mert teszel ezért, akkor elégedett, boldog leszel, lehetsz.

Ha csak magadat látod, ha csak a magad örömét és boldogulását keresed, akkor általában a boldogságot nem fogod megtalálni.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azokat az embertársait, akikért tehet, ezzel boldoggá téve saját magát. 65/F

19-es: soha senkinek nem fontosabb a másik ember, mint önmaga. Pl. nem tudok nélküle élni (én), mi lesz velem nélküled (velem).

Épp az a lényeg, hogy önmagadért élj. És akkor lesz miből adni másoknak is.

De nem kell idejönni téríteni. Miért nem mentek az alkesz apákat jobb belátásra bírni? Az ugyanolyan rossz, de valamiért dühösebbek az emberek, ha vérzel. Ha csak a családodat teszed tönkre, semmi baj.