Féktelen harag?!

Igazából nem is tudom miért írom le ezt a kérdést... talán azért hátha valaki hasonló cipőben jár.

Sok éve már hogy gyűlik bennem a harag, düh vagy nevezzük akárminek... szinte maga a gyűlölet.

Egyszerűen felkelek, és akárkivel találkozom legszívesebben ott helyben felgyújtanám.. persze vágom a jópofát és látom az embereken jól kijönnek velem, de én tudom hogy csak azt látják amit látni akarnak, ezért nem is nagyon mutatom ki feléjük a haragomat ha nem vetik el a sulykot... nehéz szavakba önteni de ez szinte már hétköznapivá vált hogy nem tudok valóban kedvesen viselkedni... persze mindent megteszek amit illik, értem itt a szülinapozástól a nőnapig mindent de csak azért mert tudom ha nem teszem akkor én leszek a suttyó paraszt akit senki sem érdekel... A kapcsolatokra pedig szükségem van jelenleg...

Sportolok rendszeresen, dolgozok is sokat [fizikai munkát végzek mint ásózás és hasonlók ha kell a pénz iskola mellett].

Hobbi szinten boxolok.

De egyvelegében az lenne a lényeg hogy a sportnál is ha már nem bírom tovább akkor is rám tör egy ilyen "agresszív hullám" és már csak annak a gondolata is feltudja b..szni az agyamat ha elfáradtam és nem bírok többet. Ekkor ennek köszönhetően még tovább bírok edzeni és ez tetszik is, de nem vagyok annyira hülye hogy tudjam ez hosszú távon nem kifizetődő hogy mindent haragból,csillapíthatatlan dühből csináljak...

Valaki aki olvassa ha volt már hasonló helyzetben, érdekelne mit tud tanácsolni erre? A pszichológuson kívül.

Válaszokat köszönöm.