Mániás depressziósok! Ti számíthattok valakire a környezetetekben?

Én is így vagyok ezzel, hogy teljesen elszigetelődtem a környezetemtől, nincsenek barátaim, csak ismerősnek tekintek mindenkit, olyan szinten nem vagyok senkivel, hogy megosztanék vele olyan dolgokat, ami bánt. Sőt épp az a helyzet áll fent, hogy folyton színészkedek, megjátszom magam mindenki előtt, hogy ne lássák, hogy velem valami baj van. Nincsenek csak a szüleim nekem, akikre számíthatok. 27 éves vagyok és az évek alatt teljesen elhatároltam magamtól mindenkit. Én a bipoláris zavar mellett még borderline-os is vagyok. Csupa jó.....Terápiára nem járok, elzárkózom előle egyelőre, meg voltaképpen nem is érzem, hogy az én helyzetemen javíthatna, nem érzem, hogy jobb lenne utána. Egyelőre az van, hogy eljárok a dokimhoz rendszeresen és szedem a gyógyszerem. Ami mostanra kiderült számomra, hogy szinte semmit sem ér, mert éppen az lenne a feladata, hogy ne hagyjon ilyen mélységekbe zuhanni, mint amilyenben most is vagyok. Szóval még abba kapaszkodtam, hogy mivel orvoshoz fordultam végre a problémámmal, majd jobb lesz a helyzetem, majd a gyógyszer segít. De egyelőre nincs meg a várva várt hatás, így ez is elcsüggesztett most.

Nekem nem segít a gyógyszer, utálom kifejezetten. Sok negatív gondolatainkkal magunk maradunk és azok felemésztenek. A "normális" embereket miért ne terhelhetnéd le a problémáddal?! Gondolom Te meg meghallgatod az övéit. Így az ő gondjaikat is a válladra veszed. Talán ezen tudsz változtatni.