SZOCIÁLIS FÓBIÁSOK, tudtok nekem segíteni?

Szia!

Annyi mindent írnék, csak kevés az időm meg gyorsabban cikáznak a gondolataim, mint le tudom gépelni, úgyhogy megpróbálom lényegre törően:

Szóval, igen, dolgozom. Valahogy nem is opció, hogy ne dolgozzam emiatt (pedig értem amit mondasz, határozottan visszafogó tényező). Úgy érzem ha erre hagyatkoznék, hogy emiatt nem tudok dolgozni, akkor elindulnék a lejtőn és nem akarom elhagyni magam. Ugyanakkor sokszor gondolok arra, hogy ha nem lenne ez a fóbiám akkor hol tartanék, milyen munkát végeznék, stb... Mindig arra jutok, hogy valószínűleg előrébb lennék. De nem szabad erre úgy gondolnom, hogy siránkozom miatta, hogy emiatt rossz nekem, korlátol, stb. Most már úgy tekintek erre, mint egy "fogyatékosságra" amivel együtt kell élnem és a lehető legjobban kordában tartanom. Csak így tudok előrébb jutni. Arra gondolok, hogy mindenkinek van problémája, mindenkinek más miatt nehéz az élet, nekem ez az egyik és cipelnem kell ezt a terhet, nem fáradhatok el. Persze vannak mélypontjaim amikor nem ezt mondanám, mert annyira maga alá gyűr és el vagyok keseredve, de összességében így állok hozzá.

Te gondolom most lehetsz pályaválasztás környékén. Én azt tudom javasolni, hogy ne is tedd túl magasra a lécet, eltúlzott példaként: ne színésznek jelentkezz :), de nem is biztos, hogy emiatt be kell teljesen gubóznod, egy kicsit próbálgatnunk kell a határainkat, úgy vettem az visz előre, mert akkor van sikerélmény. PL. érdekes mód engem amennyire stresszel a társasági élet, ugyanannyira érdekelnek is a körülöttem lévő emberek, úgyhogy mindig nagy dilemma egy nagyobb összejövetel (menjek, ne menjek) és sokszor volt, hogy végül a menetel mellett döntöttem és csupa olyan visszajelzést kaptam a többiektől, hogy milyen jó, hoyg ott vagyok, pedig többynire csendes hallgatóként vettem részt. Az ilyen sikerélmény, jól esik és később is tudok erőt meríteni belőle. Neked is azt javaslom, hogy kicsit "erőltesd" ami nehéz