Önbántalmazók, lehet pár kérdésem hozzátok?

Én nem vagdostam/vagdosom magam (1. nem bírom a vért, tűket és pengéket. 2. nem akarom magam véletlenül sem kinyírni, életveszélybe sodorni.), de volt olyan, hogy körömmel egy hosszú csíkot kapartam a kezemre. Ez kétszer történt meg, egyszer azért, mert idegesített, hogy közel volt hozzám egy fiú (mármint távolságra, méterre értve), akit szerettem, de nem akartam szeretni, a másik alkalommal meg azért, mert szégyelltem magam valami miatt. Ezek szerintem mindig látszani fognak.

Meg párszor (talán 4x) volt olyan, hogy vertem magam valamivel (pl. övvel). Nem igazán tudom, miért csináltam. Az első 1 vagy 2 alkalommal nem tudom, miért (de szerencsére nem maradt nyoma, meg nem is volt olyan jó), az utolsó előtti talán csak azért, mert szerettem volna, hogy fájjon (szeretem a fájdalmat).

Az utolsóról tudom, miért: láttam a Magdolna nővéreket (azt hiszem, ez a film címe), ahol az egyik lány öngyilkos akart lenni, de sikerült megmenteni. Kitaláltam, hogy megverem magam, és a fájdalmat felajánlom Istennek a szenvedőkért - aztán rájöttem, semmi értelme nem volt, mert jól esett.

Az utolsó kettőnek nyoma maradt, az utolsó előttit elmondtam anyának, és megmutattam a hátam. De elmúlt mindkettő.

(L)