Önbántalmazók, lehet pár kérdésem hozzátok?

33/N vagyok.

Vagdostam magam pengevel, szikevel, es karcoltam motivumokat a kezembe korzovel.

Addig csinaltam, amig jol esett, amig megnyugvast adott, majd az eletem gyokeresen megvaltozott, en pedig abbahagytam.

15 evesen kezdtem, 16 voltam, mikor mar nem csinaltam, volt par eleg mely, aminek nyoma maradt, es volt sok feluleti.

En azert csinaltam, mert gyuloltem magam, es a helyzetet, amiben eltem, es mikor belul annyira faj, akkor azt pillanatnyilag enyhiti a fizikai fajdalom.

Mielott barki belem kot, nem atlagos kamasz vilagfajdalmam volt, sulyos dolgokat eltem at.

Ami vigasztalhat most teged, hogy klassz eletem van, csaladom, es ma mar tenyleg csak rossz emlek az az idoszak. Az eletet lehet ugy is szeretni, hogy latod milyen fos, es sose felejtsd el, hogy a sajat boldogsagod neked kell megtalalnod. Es torekedni arra, hogy megtalald, es megtartsd 😊

14 évesen kezdtem, körzővel, akkor még csak divatból kis vágásokat csináltam, könnyen begyógyultak. Szerelmem miatt csináltam. Együtt akartunk öngyilkosok lenni, ami sajnos elmaradt bizonyos okokból, amit nem részleteznék. Aztán 18 évesen megint elkezdtem, borotvapengével olyan vágásokat, amik még most is (1 év után) tisztán látszanak a karomon. Oka, hogy nem tudok könnyen beilleszkedni a társadalomba, nem tudok úgy beszélgetni, mint a többi ember, nincsenek barátaim, és még egy csomó dolog... és egy másik ok a 14 éves koromban történt szerelmi csalódás. Azóta is őt szeretem. Vagdosás miatt voltam 1,5 hónapot pszichiátrián, 1 hónapot Tündérhegyen, de semmi nem segített. Még a pszichiáterek se tudták megállapítani, hogy pontosan mi a bajom, és én se tudom. Aztán ismét bekerültem 1 hetet zárt osztályra, akkor döntöttem el, hogy többet nem vagdosom magam, és már fél éve sikerült is leszoknom róla. Tud róla az egész családom.

19/F

Nem tudom, miért kezdtem el, az első karcokat 7 évesen csináltam, de jó időre el is felejtődött. 13 évesen lett rendszeres. Egészen kicsi korom óta értelmetlen szenvedésnek gondoltam az életet, egy nagyon súlyos gyermekkori trauma miatt. A fájdalom és a stressz levezetése miatt csináltam/csinálom leginkább, plusz régen endorfin-függő voltam.

Először kisollóval csináltam, aztán pengével, szétszedhető eldobható borotvával, hegyezőpengével, késsel... De lehgyakrabban pengével.

Voltak szüneteim, a leghosszabb két évig. Az exem miatt hagytam abba, ő motivált, de egy idő után tönkrement a kapcsolatunk és visszaestem a depresszióba, úgyhogy annak ellenére újra csináltam, hogy együtt voltunk. Most az motivál, hogy minél ritkábban csináljam, hogy később nehogy emiatt ne kapjak munkát.

A sebek változó mélységűek és mindenhol vannak a testemen hegek (alkar, felkar, váll, comb, lábszár, vádli, boka, lábfej). A combomon, az alkaromon és a felkaromon nagyon mély sebek után maradtam hegek, van, ami 1 év alatt gyógyult meg teljesen (ugya akkora lett fehér színű). Mostanában ahogy esik, úgy puffan módon csinálom, de általában a combomon mély sebeket ejtek, alkaron alig, maximum karcokat, vállon és felkaron pedig leginkább kis pici sebek vannak.

Igazából a családom tud róla, a párom is, a barátaim is meg természetesen a pszichológusom is. Nem titkolom, de nem is reklámozom.

Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok.

19/l

Már régen nem csinálom, de nagyon nehéz megállni. Nem tudom, hogy azért, mert ha anno ezzel sikerült megnyugtatnom magam, akkor probléma esetén pavlovi reflexszel nyúlnék az éles tárgyak után, vagy azért, mert alapjáraton is hajlamos vagyok az öncsonkításra.

Arra már nem is emlékszem, hogy mikor és miért kezdtem el. Talán 9-es koromban, vagy 8-ban, 14-15 évesen. Azzal csináltam, ami a kezem ügyébe akadt, késsel, ollóval (a legdurvább sebemet papírvágó ollóval ejtettem magamon - gondolhatod, milyen lelkiállapotban voltam, hogy egy meglehetősen tompa élű ollóval húsig sebezzem magam), borotvából kiszedett pengével, hegyezőből kiszedett pengével, tűvel, körző hegyével. Arra sem emlékszem, hogy tudtam leszokni róla, arra sem, hogy mikor. 2 pszichológushoz jártam, vagyis az egyik talán pszichiáter lehetett, mert gyógyszert is írt fel. Azt hiszem, azt a pszichiáterek tehetik meg, nem vagyok biztos benne. A legtöbb heg a bal karomon és a bal lábamon van, de a jobb csuklómon és a csípőmön is ejtettem vágásokat. A karomon látszik, ott szerintem örökre meg fog maradni, a lábamon teljesen eltűnt. Tudott róla az egész családom is, és az osztálytársaim is.

A stressz tette ezt velem leginkább, de akkor telt be a pohár, amikor elveszítettem a nagypapámat.

13 évesen, a bőrömet kapartam le. 14 évesen kezdtem el vagdosni magam. 17 évesen szoktam le 0.5 évre, majd megint 0.5 évre.

Amikor ez a tanév elkzdődött, elkezdtem megint. Már 1 hónapja nem csinálom.