Más is érez ilyet?

Néha olyan érzés száll meg, amitől azt érzem hogy minden hiábavaló! Az ország, a politika - nevetséges, az egész történelem ostoba döntések sorozata (nem csak magyar), a művészet - szeretek írni, de néha mikor lefoszlik előttem ez az olcsó színjáték és ráébredek a valóságra csak azt látom hogy szavakat írogatok egymás után. Ráadásul olyan szavakat amiket már százszor elhasználtunk.

De például így van ez a szexnél is, hogy a szeretkezésben azt látom hogy csak két ember önző módon kielégíti egymást. Vagy magában az emberekben a gőzölgő mozgó húst látom, az emberi testet s magam létezését groteszknek.

a felnőtteket nagy gyereknek látom, úgy mint mondjuk az óvodában csak egyetemen, vagy munkahelyen.

Más is érez így? Mást is kínoznak ilyen gondolatok? Mi lehet ez? Hogy segíthetnék magamon?