Nem tudom mit tanuljak tovább, mert bármit választok, úgysem leszek boldog?

„Évek óta megy ez az őrlődés..jártam egyetemre, de otthagytam, dolgoztam, de otthagytam...Semmit nem tudok kitartóan csinálni, mert rettegek, hogy bármibe is fogok bele sosem leszek boldog.”

Nekem is ez ment 30 éves koromig. :) Az öngyilkosság szélére is sikerült eljutnom.

Ekkor jutottam egy fontos felismerésre: létezik gondviselés. A Zsoltárok könyve olvasásakor értettem meg. Illetve az Újszövetségben is benne van:

Mát.

6,31 Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?

6,32 Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.

6,33 Hanem keressétek ELŐSZÖR Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

6,34 Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.

Korábban én is feladtam dolgokat, hagytam, hogy a pesszimizmus magával rántson. Hogy úgyse érdemes végigcsinálni, mert mi van ha csak feleslegesen ölök bele energiát, stb, negatív jövőképet festettem.

De nem minden csak a vak véletlenen múlik!!!!! Erre jöttem rá, és sikerült megváltoznom. Olvasgasd a Zsoltárok könyvét, te is meg fogod érteni. :)

Mivel vargabetűket csináltam már és sok hülyeséget, amikor még tudatlan huszonéves voltam, ahhoz erős hit kell ám, hogy innen felálljon az ember. Hogy a ferdén nézőknek megmutassa, hogy fel tud állni. Istenhit nélkül lehetetlen lenne.

31 évesen kezdtem egy posztgraduális képzést, már csak fél évem van. Már nem hagyok félbe dolgokat, hanem csak előre nézek. Nem keserít el, ha valahol elutasítanak, megyek tovább (álláskeresésre gondolok).

A 6,34 igerész is nagyon fontos és bölcs tanács: nem kell a jövőtől rettegni, hogy mi lesz 20 év múlva, lesz-e e nyugdíjam :) stb, elég ha megoldom a ma, a közeljövő feladatait.