Milyen megoldást tudtok javasolni?
28 éves fiatalember vagyok. 4 - 5 évvel ezelőtt saját elhatározásból állítottam fel a diagnózist, hogy depressziós vagyok; elmentem egy rendelésre az orvos gond nélkül ssri. típusú gyógyszert írt fel, legalább egy éven keresztül kezelt, javaslatomra történt egy-két váltás is.
Mivel nem éreztem igazán változást, szép lassan leállítottam magam erről a gyógyszerről...
Azóta ugyan úgy megmaradt a motiválatlanság, kilátástalanság, plussz ehez hozzájött, hogy jóval alacsonyabb a libidóm mint azelőtt.
Vajon azért, mert az antidepresszáns okozta, vagy a fennálló depresszió miatt???
Azóta már eltelt pár év, már lassan két éve rendszeresen sportolok, dolgozom is, de mindkét probléma megmaradt.
Az életmódomon jobban nem tudok változtatni már, a testi fogyatékosságom, a szüleim rossz egészségi állapotának a minden napos szemlélése, eléggé visszaveti az önérzetemet.
Ha újra elkezdeném az ssri. szedését rontana vagy javítana mind az élethez való viszonyulásomon mind a libidómon?
felesleges a kezelés, tedd rendbe az életedet.
gondolod végig mi az amit ha holnap tudnád hogy meghalsz akkor még megcsinálnál?
tul.képpen miért élsz még? gondolod végig miért nem haltál még meg???
miért nem lettél öngyilkos? és miért születtél meg?
Először is nagyon köszönöm a válaszadásodat, ill a valóban hasznos s elgondolkodtató kérdéseidet, aely tényleg segíthet megtalálni a kulcsot...
Nézd a helyzet, vak vagyok, de az aktívabb fajtából, teljesebb életet élek talán mint a legtöbb ember. De a helyzet, hogy hiába lett diplomám, hiába sportolok, élek teljes életet amennyire csak lehet, mindig vak vagyok és leszek, pedig a tehetségem meg van szerintem, és én aztán tényleg küzdöttem ezerrel, de a csodálaton kívül úgy mást igazán nem értem el...
Emellett a beteg szüleimet támogatom szinte 80%-ban, a lelkiismeretem úgy sem engedné, hogy magára hagyjam őket, vagy más kezébe adjam a sorsukat, úgysem tudnék boldog lenni úgy, szóval a saját magam által generált korlát fog körül.
Egyetlen dolog mostanában a munka, meg a sport amibe energiát fektetek. Alig van kedvem régi ismerősökkel vagy társakkal találkozni és a sikereiket hallgatni; nem mintha sajnálnám bárkitől is.
Szóval marad az, hogy munka, sport, meg töprengés a kilátástalanságba.
Nem akartam sajnáltatni magam, mert igazából mindenből van kiút szerintem, csak évek óta nem látom az alagút végét. Szó szerint.:D:D (kis irónia.):D
...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!