Egyre jobban kezdek befordulni mit tegyek?

Igazából társasági lény vagyok, mindig szerettem emberek közt lenni, bulizni. De az utolsó félévben megváltoztam. Rájöttem, hogy akiket a barátaimnak hittem igazából nagy ívben tesznek rám, az osztálytársaim kibeszélnek a hátam mögött de ha ott vagyok teszik a szépet. Szépen lassan elvesztettem a bizalmam az összes ember iránt, de úgy érzem nincs is szükségem senkire. Nem érdekel senki, nem érdekelnek más gondjai, más dolgai. Pedig régen szerettem "pletyizni", megbeszélni hogy ki kivel mit csinált stb. Mostanra teljesen hidegen hagy, tőlem el is áshatnák magukat.

Rájöttem, hogy más vagyok a legtöbb embernél, másképp gondolkozom, más az értékrendem, és ezt nem tudják kezelni.

Kitűnő tanuló vagyok, egyetemre készülök de úgy érzem semmi értelme. Nem akarok csinálni semmit. Sem tanulni, sem dolgozni, sem rátalálni a szerelemre. Egyedül akarok lenni, vagy meghalni.

Az öngyilkossághoz jelenleg még gyáva vagyok. (Pár éve volt egy kísérletem ami majdnem sikerül.) Remélem az is maradok, mert tudom én, hogy ez nem megoldás semmire.

De hát mi értelme az életnek így? Mire jó ha lesz egy diplomám és/vagy egy tök jó állásom de nincs senkim akivel megoszthatnám ezeket a dolgokat? Az a baj, hogy nem is akarok. Nem tudom miért, idegesítenek az emberek úgy érzem sok az ostoba - én sem vagyok mindentudó.

Nem akarom eldobni az életem, hisz tudom hogy sok a jó oldal, viszont nekem ebből valahogy sosem jut.

Azonkívül hogy van fedél a fejem felett, meg ételem minden napra...

19L