Túlélni a tinédzserkort c. film. A pszichológusok miért nem ezekkel az egyszerű tényekkel segítenek a hozzájuk forduló kamaszokon a találgatás helyett?
Most néztem ezt a filmet és minden benne van, amit egy segítségre szoruló kamasznak tudnia kell. Aki nem látta, annak röviden összefoglalom: elmagyarázza a kamszkorban lejátszódó élettani folyamatokat, hangsúlyozva a dopamin szerepét az agy jutalmazó-mechanizmusában; elmagyarázza, hogy a közösségben megélt őrültségek, bulizások milyen fontosak ennek a hormonnak a termelése szempontjából, hogy ez ténylegesen kell az agy fejlődéséhez; hogy a kockázatvállalás mennyire kell a személyiség kifejlődéséhez; hogy hogyan válik motiválatlanná, kedvetlenné, humortalanná az a kamasz, akinél ez kimarad, aki sorozatos kudarcokat könyvel el a szerelemben és hogyan érnek el hasonló eredményt a kábítószerek a szervezetbe kerülve.
Nekem az egész kamaszkorom egy rémálom volt. Nem azért, mert annyi őrültséget csináltam, hanem azért, mert nem csináltam SEMMI őrültséget. Próbáltam mintagyerek lenni, kimaradni mindebből. Hát ez sikerült. Olyannyira, hogy alig volt megbízható barátom, aki volt, azzal se nagyon találkoztam iskolán kívül, nem talált meg a szerelem, ellenben elutasítás annál több volt, most pedig 22 évesen egy emberi roncs vagyok, árnyéka egykori önmagamnak, és csak kesergek azon, mi minden lehetne belőlem. Színötös voltam mindig, egy perc alatt megtanulok bármit, mennek a nyelvek, mindenki nagy jövőt jósolt nekem, most meg egész nap alszom, antidepresszánst szedek, semmi humorérzékem és semmit nem csinálok. Legszívesebben felvágnám az ereimet. SENKIT nem érdekel, hogy egy életrevaló, óriási potenciállal rendelkező gyerek emberi roncs lesz, ez nem tragédia, csak a ki****ott Hamlet, mert neki megírták a történetét, őt egy egész világ olvassa. Einsteinről mindent tudunk, de semmit nem tudunk azokról, akik Einsteinek lehettek VOLNA, de a sok bully miatt magukba fordultak és öngyilkosok lettek. A szüleim persze semmit nem értenek az egészből. Próbálnak segíteni, járattak pszichológushoz, aki egy vagyont elkért azért, hogy sokat hallgatott és néha megszólalt, aztán megint hallgatott. ENNYIT KELLETT VOLNA ELMONDANIA, AMI EBBEN A FILMBEN VOLT, B****MEG! Mi az istenért nem ezzel kezdik a pszichológusok?! Miért nem annyit mond, hogy károsult a "jutalmazómechanizmus, mert nem ért sikerélmény, ezért nem élsz a lehetőségeiddel, ezért nem csinálsz semmit az életben, járj el többet szórakozni, a többi majd jön magától". Kész. Ennyit kellett volna mondani a sok buta találgatás helyett. Értenek ezek egyáltalán BÁRMIHEZ is?
Nagyon fel***sztam magam ezen a filmen, mert rávilágított a nyomorom mélységére. Bár külsőleg mindenem megvan, ami alapján egy kényelmes életet teremthetnék, és még a képességeim is teljesen megvannak, belül egy selejtnek érzem magam, aki egyre mélyebbre zuhan, egész nap alszik és alig eszik. A világ ezt leszarja. A világot nem érdekli, hogy egyszeri és megismételhetetlen mindenki. Aki tönkrement kamaszkorában, az vagy éljen tovább úgy, ahogy tud, árnyékaként annak, ami lehetne, vagy kiszállhat. A világ megy tovább. Van még elég fiú a lányoknak.
válasza:TL;DR
mert ebben nincs biznisz. pont.
válasza:Kedves kérdező!
Ha a tl;dr-t nem ismered, akkor gyanítom, hogy te a "nem kamionozó", kisebbségbe tartozhatsz.
Ha a jövőben további gondokat okoznak a rövidítések "dekódolása", akkor javaslom, hogy pötyögd be google-be. Hidd el, ez sem telik a 2 mondat leírásánál több időbe és talán még te is tanulsz valamit.
Ha meg nagyon profivá érsz egyszer, akkor rögtön kezdheted a keresést itt is : [link]
A válaszom egyébként meg teljesen kifejtett.
"TL;DR
mert ebben nincs biznisz. pont."
Ez neked a teljesen kifejtett válasz?
"Ha a tl;dr-t nem ismered, akkor gyanítom, hogy te a "nem kamionozó", kisebbségbe tartozhatsz. "
Igen, ugyanezt írtam az előbb. De örülök, hogy sikerült megérteni.
A kérdésem amúgy nem arra szolgál, hogy taníts engem google-ozni, hanem hogy választ kapjak olyanoktól, akik nálam jobban értenek a tárgyhoz. Ha nincs mit írnod, ne válaszolj. Ilyen egyszerű.
Aha, szóval túl hosszú volt a szöveg. Ez esetben, kedves barátom, kívül tágasabb! Komolyan, sosem értettem azokat, akik nem olvasnak el egy kérdést, de azért mégis válaszolnak, csak hogy odaírják, hogy nem olvasták el a kérdést. Ha nem olvasod el, akkor semmi keresnivalód itt. Pont.
(megkérlek, hogy NE reagálj erre a válaszra, mert elegem van a terelésből. Ha mindenképp azt akarod, hogy tied legyen az utolsó szó, akkor küldd el a válaszod privátban, ne kímélj. De ez a kérdés szóljon erről a kérdésről és ne torkolljon f**zméregetésbe.)
válasza:Ne is haragudj, de szerintem ez hü.lyeség. Attól, ha te tizenévesen, amikor inkább kihagytad magad a bulikból, valószínűleg akkor neked úgy volt jó és ha magadra erőltetted volna a bulit és meglátod mi folyik ott nem biztos, hogy te jól érezted volna magad abban a közösségben és lehet egyből le dobbantottál volna. Nem mindenki bulizós. Nem egy emberkét ismertem meg, akik abszolút nem járnak bulizgatni, mert nem az ő világuk. Tudod ezzel az a baj, a világgal, hogy a szórakozást, mint kikapcsolódási lehetőséget úgy tálalják a tizenévesek felé, mintha csak a bulikról, ivászatról, drogról, meg sexről szólna. NEM, nem erről szól a kikapcsolódás! Én már 33 éves vagyok, de én sem jártam állandó jelleggel bulizni, csak koncertekre, de nem tudtam kibontakozni és nem voltam boldog sem! Nem ezen múlik. Nagyon fiatal vagy, kell hogy legyen, ami téged érdekel és szórakoztat, ami leköt, egy hobbi, egy téma, bármi. Keress hasonló érdeklődésű embereket a neten. Ismerkedj, keres olyan oldalakat, ezzel foglalkozz, ne azzal, hogy jaj te most kimaradtál valamiből. Semmiből nem maradtál ki, nem egy fiatal nem jár el szórakozni, mert nem az ő világa. Azt kellene, hogy legyenek olyan helyek is, ahol ezek a fiatalok össze jöhetnének és nem alkoholról meg a fülkárosítóan zajos dübörgő zenéről szólna a dolog, hanem lenne arra lehetőség, hogy ezek a fiatalok ismerkedhessenek, akár társasjátékon, kártyán vagy mit tudom én hogyan, de ismerkedhessenek és jól érezzék magukat. Én pl. imádtam lovagolni, akkoriban elérhetőbb áron lehetett lovazni, ott éreztem nagyon jól magam, az volt az én közösségem, semmi más nem is érdekel.
Ezt tudom neked mondani, ne stresszeld magad ilyen hü.lye filmekkel! Szerinted a nagyapáink mikor jártak bulizni? Mégis egészséges fiatalok voltak, közösségben voltak, egymást szórakoztatták, kirándultak, bandáztak és nem kellett akkor sem több, hidd el ma sem kell több! Keresd meg a társaságod és barátkozz, ne búj el, az a legrosszabb.
válasza:Jólvan-na. Ne hidd azt, hogy komolyan írtam.
Mindössze annyi lett volna a szándékom, hogy a kérdés megválaszoltnak tűnjön, hogy ezután más már ne kapjon kedvet az elolvasásához. lol (Laughing out loud)
Szóval neked meg chill (to calm down).
Kedves utolsó!
Köszönöm a választ! Való igaz, hogy hiányolom a bulizást, de igazából ez csak a probléma egyik fele. A másik, hogy hiányzik a közösségi élmény, úgy általában. Arra gondolok, hogy nem találtam olyan fiatalokat, akiket ugyanaz érdekelte volna, mint engem, így nem mélyedtem el az engem érdeklőd dolgokban (mert nincs kivel, akkor meg minek), és így megálltam a személyiségfejlődésben. Pl. ez oda vezetett, hogy nem tudtam, hova menjek egyetemre. Pedig rendkívül érdeklődő gyerek vagyok és voltam mindig is, ezer meg egy olyan dolognak a csírája van bennem, ami folyamatos érdeklődéssel és tanulással egy doktori fokozatig vezet, vagy bárhova. De ezek közül egyet sem valósítottam meg, mert egyedül voltam. Ez a legnagyobb gond.
"Nem egy emberkét ismertem meg, akik abszolút nem járnak bulizgatni, mert nem az ő világuk. "
Nos, én úgy érzem, az én világom, csak épp sose volt kivel. Nem mások miatt akarok bulizni, hanem magam miatt.
"NEM, nem erről szól a kikapcsolódás!"
Tudom, és pont azt mondom én is, hogy igazából közösségi élményre vágyom, legyen az bármiféle: közös erdőjárás, társasozás, filmnézés, stb. Ezek vittek volna előre. Megismertem volna magam, próbálgattam volna a határaimat, találtam volna velem egy érdeklődésű embereket.
"Nagyon fiatal vagy, kell hogy legyen, ami téged érdekel és szórakoztat, ami leköt, egy hobbi, egy téma, bármi. "
Van, de igazából már nem úgy érdekel, mint régen. Nem megszállottan, csak amolyan érdekességként. Mindez eltörőül a szememben amellett, amit mondjuk egy barátnő nyújthatna. Közömbös lettem. Nem ízlik annyira az étel, nem köt le, ami régebben lekötött, nem igazán érzek semmit fontosnak. Ezért mondtam, hogy inkább meghalnék.
"Azt kellene, hogy legyenek olyan helyek is, ahol ezek a fiatalok össze jöhetnének és nem alkoholról meg a fülkárosítóan zajos dübörgő zenéről szólna a dolog, hanem lenne arra lehetőség, hogy ezek a fiatalok ismerkedhessenek, akár társasjátékon, kártyán vagy mit tudom én hogyan, de ismerkedhessenek és jól érezzék magukat."
Tapasztalatom szerint egy fiatal társaságot a következő dolgok hoznak össze: 1. közös érdeklődés; 2. közös cél; 3. közös "szívás". Ez utóbbi alatt azt értem, ha mondjuk közösen kerülnek egy olyan helyzetbe, ahonnan csak együttese erővel mászhatnak ki, ahol egymásra vannak utalva. Pl. eltévednek az erdőben, vagy kapnak egy zsarnok felettest vagy tisztet a katonaságnál, aki ellen lehet együtt lázadni. Úgy tudom, pl. a túszhelyzetek is nagyon összehozzák az embereket.
Egy olyan klub, ahova vadidegen emberek járnak össze kártyázni, az elég személytelen. Én ismerek egy hasonló klubot, nem túl összetartó.
"Szerinted a nagyapáink mikor jártak bulizni?"
Szerintem állandóan. Állandóan csinálták azt, ami a bulizás akkori megfelelője volt. Ez gyerekkorban bandázást jelentett, erdőjárást, bandaháborúkat, focizást, később a lányok hajtását, közös csajozást, májusfa-állítást, stb., aztán meg felnőttkorban kocsmázást. A régiek sokkal közösségibb emberek voltak, mint mi ma.
"Mindössze annyi lett volna a szándékom, hogy a kérdés megválaszoltnak tűnjön, hogy ezután más már ne kapjon kedvet az elolvasásához. lol (Laughing out loud) "
Hát, igazán köszi, most, hogy ezt megvalósítottad, akár fel is szívódhatnál. Köszi!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!