19 évesen úgy érzem, hogy igazából az életnek semmi értelme sincs, csak egy átmeneti semmiség. Tudom, hogy nem így kellene gondolkodnom, hogy tudnék túljutni ezen az állapoton magamtól, segítség nélkül?

Túlságosan megadtak neked mindent! Itt bukták le a szülők!

Nyugodtan vágd fel az ereid.

Üdv:Sátán

Én is szintén 19 éves vagyok és hasonlóan vagyok az egésszel, mikor megcsinálom a butaságokat akkor nem tűnnek azoknak, utólag meg szivok miatta, és lehet hogy mostmár cipelem jópár évig magammal...

Szeretnék jelenleg eltűnni a semmibe ezek miatt... :(

Szia! :)

Szerintem már az is sokat segítene neked, ha megpróbálnál beállítani magadnak egy általános napirendet, amit megpróbálsz követni (persze, nem túl görcsösen).

Keress magadnak egy hobbit (legyen az sport vagy bármi), amit közösen tudsz űzni másokkal. Hátha a közös érdeklődés új barátságokat szerez. A barátok mindig ott lesznek neked, ők majd áttudnak segíteni a nehezebb helyzeteken, de mi -full ismeretlenek- nem igazán tudunk segíteni. Persze, tanácsokkal mi is tudunk dobálózni, de azért -valljuk meg- a barátok tanácsai valahogy hasznosabbnak bizonyulnak.

Arra az egy-két hülyeségre, amit csináltál nyugodtan tegyél magasról. Nem éri meg a múlton rágódni, inkább keress és tapasztalj új dolgokat, hátha ezek segítenek elfelejteni a régmúlt rossz emlékei.

Esetleg megpróbálkozhatsz pszichológussal, neki kibeszélheted a problémáidat, ő segíthet megtalálni a probléma gyökerét, azt, hogy miért vannak ilyen periódusaidat!

Kitartás! :)