Hogyan lehet elviselhetővé tenni az életet egy depressziós férjjel?

Tőlem konkrét tanácsokat kapsz, akkor is, ha nem tetszik, és megsértődve lepontozol. Nekem nem számít.

1. Miért lett a férjed depressziós és alkolista? Mindig van konkrét ok, max. az nem te vagy, hanem ötvensok évvel ezelőtt az anyja (pl.szerethiány)

2. Ha te semmiben sem vagy hibás abban (amit én még nem láttam ebben az életben), hogy iszik, hogy depressziós, akkor miért akarod őt elviselni? Muszájból? Szánalomból? Megszokásból? Félelemből?

3. Nem lesz..om tabletta kell, hanem döntés: ha nem tudja abbahagyni a piát, nem hajlandó orvosi segítséget kérni és téged csak lehúz, akkor el kell válni tőle és a sorsára kell hagyni. Kérdés, hogy meg mered-e vele tenni?

4. Ha egyiket sem mered megtenni, akkor sajnos csakis a kivárás segít. Türelem. Tudom, hogy kegyetlenül hangzik, de sajnos igaz: ilyen keményen önsorsrontó élet nem tart hosszú ideig. Nekem apám így ment el: májcirrózis. Ocsmány halál, de még ocsmányabb volt előtte az élet. Apámat sem az anyja, sem a felesége (nem az édesanyám) nem szerette, azért ivott és azért volt mélydepressziós.

És vigyázz magadra, kérlek. Amikor egy kemény alkoholsita rájön, hogy már minden mindegy, és nincs visszút, néha nagyon be tud vadulni, és azok ellen fordul, akik eltartják, akit megtartani akarják, akik törődnek vele.

Miért kell vele lenned?

majdnem lett egy depressziós barátom, ennyire nem súlyos eset, de az ő depressziója miatt nem jött össze. ezt olvasva hálát adok.

Te sem vagy 20 éves, gondolom, láttál és tapasztaltál már az életben dolgokat. Miért vagy ezzel az emberrel, ha csak bánatot hoz rád?

Két nagy fiad már külön él, te dolgozol. Akkor ideje hogy a magad érdekét nézzed.

Ha a férjed semmi szín alatt nem hajlandó kezelésre járni, akkor magára vessen. Tudom, hogy a depresszió egy betegség és segítségre szorul, de nem a te életed árán.

Konkrétan ilyen helyzetben, mint te, nem voltam, de éltem egy férfival, aki elég sokat ivott, antiszociális és depresszív volt, emellé egyre agresszívabb az idő múlásával. Már nekem is támadtak olyan gondolataim, hogy megfojtom egy párnával mikor alszik... De fogtam magam és nagy nehezen ott hagytam, mert nem hagyhattam, hogy huszonévesen tönkretegyen. Így is, még évek múltán is rémálmomban feltűnik és amiket lelkileg okozott, még nem hevertem ki teljesen.