Akik vagdossak magukat azok hol teszik?

Szerintem a titok nyitja az lehet, hogy aki nem a csuklóját vágja az nem készít róla képet. Én speciel van hogy képtelen vagyok leküzdeni a késztetést és bántom magam, de ruhával nehezen takarható részeken sosincs rajtam vágás (az meg ugye nem olyan egyszerű dolog, hogy az emberen állandóan hosszú ujjú legyen, szóval a kar nálam tabu). Nem vagyok büszke arra amit művelek és eszem ágában sincs mutogatni.

Hát... Nekem általában a vér látványa egy ilyen fura pozitív élmény. Elégedettséget ad. És az tény, hogy a karon könnyebb úgy vágni, hogy az vérezzen. Ez lehet egy fontos tényező, ami miatt ott vágnak. A karodon egy enyhe vágás is eredményes lehet, míg máshol ugyanaz a seb csak egy karcolásnak tűnik.

Én a hasamon, derekamon, csípőcsontomon...az is tud ám vérezni, de legalább takarható.

Kicsi Kérdező, azért nem olyan könnyű azt az eret elvágni. :) Én évekig vagdostam magam, tudom miről beszélek. Én sok helyen csináltam, de tény, hogy az alkaromon a legtöbbször. Ott a "legjobb" a többi testrészemen valahogy nem passzolt a dolog, ha nagyon takargatni kellett, inkább nem csináltam. Bár én el tudtam takarni a karomat is mindig, aki akarja meg tudja oldani. Nem jött rá senki. Persze azóta már abbahagytam, a hegek is elhalványodtak. Persze van egy pár, ami feltűnő, de soha nem szégyellném őket.

Èn már nem vagdosom magam, de amikor csináltam, a combomon tettem, mert nem akartam, hogy más meglássa és ott mindig volt rajtam valami. A csuklóm szóba sem jöhetett.

Szerencsére én is abbahagytam, bár látszanak a hegek a lábamon.Ha ideges voltam vágtam, indulatból, amilyen erősen csak tudtam, olyankor nem éreztem fájdalmat. Nem mertem volna a kezemen próbálkozni, mert volt olyan, amit ölteni kellett volna.

Az alkarom van tele, kívül-belül. Tulajdonképpen hülyeségből kezdtem el ott, bele se gondoltam, hogy máshol kéne. Kicsi voltam. Aztán vágtam a combomon, alsó lábszáron is, máshol nem. Nagyon sokan vágják a combjukat, ott egész felül, azt még a rövidnadrág is takarja. Csípő, has is "népszerű", de engem nem vonzott, ez ilyen személyes... prioritás, láttam már olyat, aki mellkasát, mellét, nyakát... bárhol tulajdonképpen. Praktikus, bárcsak én se lettem volna hülye. Nekem egész kart nehéz takarni, így utólag, bár néha nagy melegben nem érdekel, de többnyire csak nem vágyom a sajnálatra és arra, hogy az emberek gyengének gondoljanak. Hiába régi dolog már, és fehérek, így is nagyon feltűnő. Mondjuk engem sokszor varrtak, és mégtöbbször volt olyan, hogy varrni kellett volna, csak nem mentem el.