Ezek ténlyeg ilyen tünetek, vagy csak túlbonyolítom?

Véletlenül olvastam el egy kérdést az Asperger-szindrómáról, de ijesztően magamra ismertem. Ami alapján valami hasonlóra következtethetek, bár aztán lehet, csak kicsit fura vagyok:

Kiskoromban hiperaktívnak nyilvánítottak, de csak otthon voltam ilyen, társaságban mindig egyedül, míg a többiek játszottak én csak köröztem a parkban, nem játszottam, nem voltam hajlandó rajzolni, mikor megmutattak egy mintát, legalább 500-szor lerajzoltam (nem vicc) a lehető legapróbb változtatással. Olyan szinten tudok összpontosítani a dolgokra, hogy nem hallom ha beszélnek hozzám, ha valami olyat hallok/látok/történik ami kellemtlenül érint, képes vagyok percekre leblokkolni, hallom a hangokat, hogy beszélnek hozzám, de nem vagyok képes reagálni rá, mintha lefagynék. Csak visszagondolva látom, hogy az öleléssel is gondom van-nem arról van szó, hogy nem fogadom el, de kellemetlen, kénylemetlen, ha lehetőségem van rá elkerülöm (bár eddig ezt teljsen normális dolgonak tarottam). Sokszor látom más emberek reakciót, hogy szomorúak, de nekem nevetni támad kedvem- mert például viccesen áll az orra olyankor, vagy hasonló apróságok,(ilyenkor odébbvonulok, hogy ne lássák, vagy próbálom leplezni)És igen, nehéz a szemkontaktus-kivéve a párommal, de miért, a többiek szeretnek mások szemébe nézni? Tudományos pályát választottam, az IQ-m sose volt hivatalosan mérve, a netes meg ugy nem ér semmit.

22l