Asperger-szindrómám van. Elmondjam a tanároknak, vagy inkább ne? 17/L

Sulit váltasz? Mert ha nem, akkor nincs sok értelme utólag szólni. Ha esetleg ebből adódó gondjaidat a szemedre hányták, akkor az osztályfőnökömet beavatnám.

Szerintem NE. Azt látják valószínű, hogy vannak problémáid, a jóindulatúak biztos segítenek is, ahogy tudnak, nem kell egy bélyeg a homlokodra, minek?

A Vadaskert Pszichiátria után azt tanácsolom, hogy keressetek meg néhány jó pszichiátert is, és ők alaposan vizsgáljanak meg téged. Ha ők is azt mondják, hogy ez a bajod, akkor meg kell mondani a tanároknak. Eltagadhatod, de az Aspergerrel nagyon sokat fogsz szenvedni, főleg, ha senki sem tud róla.

Csak akkor mondd el, ha pluszpont a felvételinél. :D Vagy ilyesmi. Én biztos nem dicsekednék vele, de nem tudom, pluszpont-e. Ők biztos tudják.

Gimis vagy? Ha igen, érdemes elmondani, mert jogosult lehetsz egyéni fejlesztésre, ingyenes tankönyvekre, magántanulói státuszra... plusz esetenként a tanároknak is könnyebb lehet megérteni, hogy miért okoznak bizonyos dolgok több problémát, mint másoknak. Én amúgy elvből nem titkolom, mert csak fölösleges para-faktor, inkább még időben tisztázom, hogy mi ez és mit jelent. Nem érzem bélyegnek, inkább az identitásom részének.

Ne mondd el, valószínűleg nem értenék meg. Én sem mondtam el nekik, csak néha viccből elsütöm, hogy ,, bolond vagyok, ezért tuti kapok többletpontot a felvételin''. Persze nem vesznek komolyan... Kíváncsi vagyok, mekkorát néznek majd, ha jövő ilyenkor jelentkezünk az egyetemre... Persze ha úgy gondolod, hogy megértik, akkor nyugodtan, de akkor nagy az esélye, hogy előbb-utóbb az osztálytársaidhoz is eljut. 17/L