Mi a meglátásotok erősen antiszoc személy műalkotásának "élvezetéről", pl gyilkosságot elkövető személy esetén?
Elsősorban szakemberek válasza érdekel, de másodsorban bárkié, szintén.
Olyan esetekre gondolok, mint pl Varg Vikernes (Burzum), klasszikus norvég black metal, és dark-ambient komponista és gitáros, elektronikus zenész esete.
Ugyanis úgy gondolom, az ideológia általában NEM fedi le KÖZVETLEN MÓDON a zenét. Én jóindulatú ember vagyok, mégis tetszenek egyes black metal alkotások, hiszen lehetnek közös lelki pontok az alapjában eltérő erkölcsű emberek között is, pl megélt sérelmek kifejezése műalkotások által.
Más kérdés, h sajnos van, aki pl gyilkosság elkövetésével is kiéli a frusztrációit, de ezen ösztön nem feltétlen fejeződik ki az alkotásban, vagy ha igen, akkor nem feltétlen káros azok megosztása másokkal, alkotáson keresztül, sőt, építő is lehet! Én így látom. Mégis, felmerül bennem olykor dilemma, hogy van-e ebben vmi morbid. torz, v bármi furcsaság, hogy én mint jóindulatú ember, nyitott vagyok egyes, erkölcstelen művészek alkotásaira is? Elvégre a pszichológusnak is dolga meghallgatnia őket - főleg szóban, nemde? ;)
Bár a fő dilemmám, h számos ilyen alkotást még élvezek is, de talán a közös olyan pontok miatt, melyek nem erkölcstelenek, gondolok itt a már általam említett frusztráció, szomorúság, depresszió megosztására pl zenében, versben - és ez nem erkölcstelen, sőt, építő, sőt, talán a létező legépítőbb és legterapikusabb hozzáállások egyike a világban a műalkotás készítése és befogadása.
Mégis felmerül olykor bennem a dilemma: míg pl fogyatékkal élők alkotásait "divat" élvezni (bár ez sajnos sznobizmus, ha divatból vagy sajnálatból teszi valaki), addig egy szintén nem szokványos emberét nem sokan élvezik, és sokan felháborodnak azon, h bármi módon befogadó rájuk bárki is, aki utóbbi gyilkosságsorozat, vagy embertelen, extrém gyilkosság elkövetése miatt nem szokványos, és egyben alkotóművész.
Konkrét példa: a black metal zenei műfajnak több hulláma volt, egészen eltérő hangulatúak, és ideológiájuk sem egységes, bár többségük pogány, ateista, és ha nem is mind, de sokuk sajnos sátánista ideológiájú személyek által készült zenei alkotás e stílusban, mégis, szerintem egy adott zene nem feltétlen fedi le a szándékolt ideológiát (pl ha kicseréljük az éneket, éneksávot, teljesen más szövegűre), és ebből kiindulva így már csak az alkotó személye maga lesz benne, ami nem feltétlen annyira konkrét és megfogható, mint pl egy ideológia.
De itt számomra a fő kérdés: az, h egy súlyosan antiszoc ember kifejezi önmagát mint valódi művész, az erkölcsös módon befogadható-e, magas erkölcsi nívóval bíró emberek számára? Az én válaszom: igen, de némi bizonytalansággal.
Arra is érdekel tehát véleménye főleg szakembereknek: van-e okom némi bizonytalanságra e tekintetben, és mi lehet az a homályos pont, ami kis részt elbizonytalanít ebben engem, magamra mint alkotás befogadó erkölcsös emberre nézve? Talán a többség rosszallása csupán, ami elbizonytalanít engem? Mert akkor semmi gond! A többség gondoljon, amit akar...
De mi van ,ha tudat alatt más okok miatt zavar engem, h pl Vikernest is szeretek hallgatni, meg általában black metal-t és mint erkölcsös és nem ateista, nem sátánista személy?
Egy biztos: erkölcsileg nem ingat meg engem ez a zene. Egészen biztosan más húzódik meg bennem mint dilemma. De vajon mi... Én nem érzem, h átragadna rám valamiféle erkölcstele n attitűd, ha black metal-t hallgatok. Inkább feloldódok, ha éppen búskomor vagyok! Mivel homeopátiásan ("kutyaharapást szőrivel" elven) hat rám! Kiélem melankóliámat és kicsit a dühömet is levezeti, ha hallgatom. Ez csak egészséges, nem? Akkor hát nem itt húzódik meg dilemmám, bizonytalanságom oka afelől, h furcsa dolog-e hallgatnom black metalt... De vajon mi...
válasza:"De itt számomra a fő kérdés: az, h egy súlyosan antiszoc ember kifejezi önmagát mint valódi művész, az erkölcsös módon befogadható-e, magas erkölcsi nívóval bíró emberek számára?"
Az igazán intelligens emberek nyitottak. Minden irányba, nemcsak a saját világképük felé - sőt, valójában nálam az az intelligencia egyik fokmérője is, ki mennyire tudja tolerálni az ilyesmit. Vannak nagyon erkölcsös, nagyon lelkiismeretes barátaim, vagyis hát hozzám közelebb álló emberek (nem vagyok benne biztos, használhatom-e rájuk a barát szót, mivel számomra ez egészen mást jelent, mint az átlagember számára), akikkel ha két mondatot beszéltél, kiderül, hogy az átlagnál jóval intelligensebbek... és azt hiszem, ezért tudnak engem tolerálni. Pedig elvileg súlyosan antiszociális vagyok én is, és rengeteg gondolatomat tartják számukra elfogadhatatlannak, mégsem löknek ki engem a világukból mint komplex személyt. Nem tudok zenében gondolkozni, mert ahhoz nem értek. De tervezek könyvet írni például, és abban rengeteg lesz belőlem, mármint abból a sötétségből, ami egész nagy részemet teszi ki. Hogy ki mennyire lesz befogadó, az majd elválik, és nem horrorra kell gondolni, a fikció egészen más, mint egy realisztikus történet, ezért kérdéses számomra, mi lesz a reakció. A kedvenc íróim egyébként egész jól átadják azt az ürességérzést, amivel antiszociálisnak lenni jár, pedig ők elvileg nem azok. Rólam se fog feltétlenül kiderülni a könyvemből például, mármint nem lesz a borító hátuljára írva. :D Azt hiszem, ha az ő műveiket világszerte rengetegen élvezni tudják, az enyémet (vagy vonatkoztassunk el tőlem, egy antiszociális író hasonló minőségű alkotását) is tudniuk kell, ugyanúgy.
Nem tudom, mi késztet téged arra, hogy megkérdőjelezd magad. Nem tudom, számítottál-e hozzám hasonló emberek válaszára, mondjuk... kellemetlen, hogy én ide írtam? Kortól, nemtől és bármitől függetlenül képes lennél velem elbeszélgetni semleges, mindkettőnk számára érdekes témákról, vagy közösen játszani valamiféle online játékot mondjuk, ha élsz ilyesmivel?
Ha nem, és kényelmetlenül éreznéd magad egy antiszociális ember társaságában, akkor meg kell keresned magadban az okot. Vannak-e ilyen vonásaid, félsz-e tőle, hogy lesznek, vagy volt-e rossz tapasztalatod az életben ilyesmi emberekkel...
Ha igen, akkor felejtsd el az egészet, valszínűleg csak társadalmi nyomás. Intelligenciával kell túltenni magad ezen, élvezd a zenét, amit élvezel, és kész. Hány "normális" ember rajong például akár csak a sorozatgyilkosok életútjairól szóló történetekért, vagy hát ha nem is neveznék rajongásnak, de legalábbis nem taszítja őket. Ehhez képest az, hogy neked valaki ilyen zenéje tetszik egészen más okokból, semmi. De még az is, semmi. Ettől senki sem rossz, sem kevésbé erkölcsös, mondom én ezt, miközben mit sem tudok az erkölcsről. De attól a logika ezt mondatja velem, remélem, érthető.
Köszönöm a válaszod, pláne, h ilyen hosszúra méltattál és hogy végigolvastál. :)
Talán csupán egy pontot értettél/olvastál félre, ilyesmi velem is előfordul nem baj, de a pontosság kedvéért felhívom rá figyelmet, korrigálásképpen:
Nem szó szerint idézem, de azt hitted, nem tudom elfogadni ezt magamban. Holott kiemeltem írásom végén, h nem evvel van a gondom. Hanem valami apró kis fura nem tudom mi rossz érzésem van, amikor sátánisták által komponált zenét hallgatok, és közel se olyasmi, hogy "hú, befolyásol és sátánista leszek", erről szó sincs.
Én pusztán egy pszichologizáló, magam és mások lelkivilágát megérteni akaró ember vagyok, sőt, élvezem is olykor mind a másságát másoknak, mind pedig a hozzám hasonlóságokat is.
Egyébként pontosan olyasmikkel szoktam továbbá érvelni, mint te, hogy olyan a sátánista a zenében, mint pl filmben a horror. Vagy pl aki punk zenét hallgat, attól az még nem feltétlen punk; aki hippi zenét hallgat, nem feltétlen hippi. De miért ne tetszhetne a hippi zene? Vagy a punkzene, nemde? :) Ettől még nem leszek tarajos, pedig van kakaskám. ;-) Épp így nekem a sátánista zenék is tetszenek, kb mint a horror filmek, bááár, a horror filmeket egyre kevésbé kultiválom, inkább akkor már thriller.
Csak hát a közfelfogás, tudod. van, aki pletykát terjeszt - nyugi, annyira nem izgat, mások mit gondolnak rólam, de ha nem éltél még faluban, ne tudd meg, miféle kárt képes okozni egy pletyka, pl nem lesz mit enned, mert nem kapsz munkát, ha egy tökkelütött elterjeszti rólad, h drogos vagy, hiába nem próbáltál még drogot sose, ám van empátiád drogos emberekkel szóba állni, meghallgatni panaszaikat...
Szóval van, aki pletykát terjeszt, (direkt) félreért, lekezel másokat, puszta téves köztudattartalom okán... Pl aki horror filmet néz, mi sem természetesebb a mai világban... de ha valaki horror zenét, sátánista zenét hallgat, akkor egyesek reakciója:
- "há izé, na mivan, hö, sátánista vagyol, he?"
Erre jómagam: - Nem, pusztán bennem is van szomorúság, mint ebben a sátánista , gyilkosságot már elkövetett, egyébként börtöntöltelék, bűnöző komponistában, és elmerengek a zenéjén.
- "Há izé, észre se veszöd, oszt' tejjis sátánista lesző, há eszt akarod, he? Nóóóóómális? :S"
:D
Na kb ilyesmi , "színvonalas" párbeszédet képzelj el egyesek, és közöttem.
Annyiból hadd korrigáljalak, engedd meg, kérlek, tömeges hiba "aszociális" helyett az "antiszoc" kifejezést alkalmazni. A leírásod alapján legalább 95%-ra veszem, h aszociális vagy, de nem antiszoc! Antiszoc a bűnöző, ha most sarkítva, de lényegre törően fogalmazok; míg aszociális, pl a szociális fóbiás, vagy szélsőségesen magába zárkózó, nagyon introvertált ember, pl az asperger szindrómások - te egyébként sztem aspie lehetsz.
Ha jól értem felvetésed, kommunikálni és online játszani szeretnél velem? Oké, megpróbálhatjuk, akár a privát kommjunikésönt, aztán kisül, ami kisül. De már évek óta ezer hasznosabb dolog köt le, mint a computer játék, igaz, sikerül néha rávennem magam logikai játékra, az egyébként is korfüggetlenül fejlesztő és relax cucc, pl amatőr sakk, vagy pl solitaire mahjongg. De erre is ritkán futja már.
A stílusod alapján azt is sejtem, bocsi, ha tévedek, de a napokban olvastam egy kérdést, tisztára a te stílusodban, hogy a kérdezőnek volt egy plázacica barinője, a saját szavaival élve, de mint játékprg készítő nagyon magának való, igazán társnak való nőre még nem akadt, nem passzoltak még hozzá kifejezetten stb stb, nem akarok különösebben idézni, nem ide tartozik, csak ennyiből hátha kiszűröd, h téged olvastalak-e azon kérdésnél, vagy sem.
Még egyszer köszi figyelmed, hosszas válaszod, és jöhet reakciód akár privátban is, folyt.köv.
.
Apró popó, ami még eszembe jutott, e sorodra:
"Hány "normális" ember rajong például akár csak a sorozatgyilkosok életútjairól szóló történetekért, vagy hát ha nem is neveznék rajongásnak[...]"
Whishkey-s rabló, példának "okádék"... Igaz, ő direkt ügyelt, nehogy gyilkoljon, ehhez képest az egyik kedvenc komponistám, Vikernes... nem részletezném túlzottan... Szóval érted, hallgatom Vikernes remek zenéjét, miközben olyan faszi, akinek totál nincs önkontrollja, elszállt az agya és közel 20 késszúrással felnyiszatolta a haverját... normális az ilyen??
(Azóta is egy norvég börtönben csücsül és komponál, immár csak szintetizátoron, mert azt beengedik a norvég börtönökbe, meg onnan ki az új zenei albumait.) Miközben tehát remekül kifejezi magát zenéivel... Szóval itt van némi fura érzésem, hogy akkor most miért hallgatom. ha egyszer elmebeteg késelő...? Csak mert kiválóan kifejezi érzelmeit, zenén át....? De mégis egy késes gyilok elmebeteg....
Persze mindenkinek van jó és rossz oldal, még az elmebeteg gyilkosoknak is. De akkor is, valahogy ha belegondolok, ki ő, miközben az amúgy remek zenéjét hallgatom... Ez az, amit nem tudok hova tenni...
válasza: válasza:Hm, gondolkozom, miből tűnhettem aspergeresnek. Talán a magas intelligencia, lol, de azért ez kicsit sértő volt tőled. Sértette az önérzetem. Nos mindegy. :DD Magamban azért röhögök kicsit, hogy azt hitted, aszociális vagyok. Pedig általában én szidok mindenkit és küldök el az édesanyjába, hogyha keveri a két fogalmat.
Nem én írtam ki a kérdést, nő vagyok és huszonéves. 25 fölött.
Épp arra utaltam azzal, hogy a "barátaim" nem löknek ki maguk közül... mármint ezek az intelligensebb emberek, akikkel élvezem is a kommunikációt, nem csak megjátszom... Van egy ilyen ismerősöm, aki konkrétan aktivista, mindenki jogaiért kiáll, aki elesett, emberért-állatért, elvből vegán, de simán el tudja fogadni, hogy amikor mondjuk hamburgert eszem, belegondolok, hogy egy egykor élő állat sokat szenvedett majd halt meg miattam, és vagy még valami enyhe örömöt is érzek miatta, vagy csak ugyanannyira esik jól, mert ettől még épp ugyanolyan finom a húsa. Most egy egészen enyhe példát írtam le, miben különbözik a világlátása az enyémtől, és miket tud nekem elfogadni, csak mert nyitott, toleráns, és értékeli, hogy lehet velem értelmesen társalogni. Egyébként szerintem sokat tudok segíteni nehéz helyzetekben, mert hideg fejjel és pusztán logikával gondolkozom, nem visznek el az érzelmek más irányba - nem tudnak.
Írnék neked durvákat magamról, de nem akarok, azért mégiscsak egy fórumon vagyunk, ismeretlenül, de az interneten... ki tudja, ki vágja le, hogy ki vagyok, a stílusomból vagy csak úgy. Ezért engedd szabadjára a képzeleted. :) Megtennék mindent, ami szerinted erkölcstelen, mondjuk valahogy így. A legtöbbet. Élvezetből. (Vikernes-t vágom amúgy, még tizenévesen hallgattam ilyesmi zenét én is. Kedvencem volt a sztorija.)
Most gondold újra akkor a kérdésem magadban. Még mindig nem kellemetlen társalognod velem? :D
válasza:Semmiféle sértő szándékom nem volt, nem tudom, miért képzeled írásaim mögé. Sőt, érzékeltettem veled, h nagyon örültem válaszodnak!
Az aspergert MINT SZERÉNY, ÓVATOS FELVETÉST meg bóknak szántam, pl Einstein is az volt, mint utólag megállapították személyiségéről. Az autizmusnak ráadásul igen széles spektruma van, az asperger igen más, mint a kanner, utóbbiak nem önellátóak, az már betegség, az asperger szindróma meg csupán másság, más agyi fejlődés, már előnyökkel és más hátrányokkal, mint az átlagra jellemző.
Halvány sejtésként vetettem fel az asperger szindrómát csupán, egyébként.
És kérdésedre: nem vagyok határon túli magyar.
válasza: válasza:"más agyi fejlődés, már előnyökkel és más hátrányokkal, mint az átlagra jellemző"
Pedig ez rám is igaz. Elvileg így születtem, részben genetikusan örököltem egyik kedves felmenőmtől, aki nagyon hasonló hozzám. A töbit aztán hozzáépítettem személyiségfejlődésem során, de nem tudatosan... Ez a pszichológus (illetve hát ő egy pszichiáter tulajdonképpen, orvos tehát, csak nem tudom, van-e olyan szó, hogy kriminálpszichiáter), akiről mondtam, hogy diagnosztizált mindig hangsúlyozta az eltérő agyi működésemet, meg alkati sajátosságaimat, ilyesmiket. Szóval én se tehetek róla. De nem sértődtem meg az autizmuson, csak... az sértette az önérzetem, hogy ilyen némiképp szociálisan életképtelen egyednek gondolsz. De nem muszáj beszélgetnünk, nem írok ide többet, ha zavarok.
A szoc életképtelent te magyaráztad bele. :) Hari meg nincs. :) Én aspergerről írtam, annak hátránya, a részbeni ENYHE szociális téren való lemaradás meg kompenzálható. Akár 20 éves korra beéri az aspergeres az átlagot, szoc téren.
Bakker mi a gond avval, h különfélék az emberek, nem értem... (Oké, a súlyos negatívum baj, pl az agresszió, de nem azokról írtam.) Az egyik ember ebben jobb, a másik meg abban. Sőt, amiben eleinte kevésbé jobb XY, később meg kompenzálhatja, sőt, le is körözheti az átlagot.
Téged még Einsteinhez se lehet hasonlítani, mert akkor is megsértődsz. :))
Hari meg minek mááá?? :))
Én örülök h írtál, írhatsz még. Vagy bárki, csak ne off-oljunk már. Köszike. Horror zene volt a fő téma itt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!