Mi teszi az embert szerencsétlenné? (Történettel)

A mai nap ahogy kitettem a lábam a házból, szerencsétlenségek sorozata indult be. Igazából mások ezen csak nevetnének, de én ebből a szempontból annyira finnyás, és érzékeny vagyok, hogyha kicsit is nem úgy történik valami ahogy én szeretném, rögtön egy nagy nullának érzem magam. Visszatérve, nos, már a legelső dolog is jó volt, épp nyitottam ki a kaput, mentem volna biciklivel a dolgomat intézni, erre a kormány "kibicsaklott" és majdnem el is dőlt az egész, a szembeszomszéd meg csak pislog rám, és néz, hogy mit csinálok. Aztán kimentem az utcára. Akkor meg valami kényszercselekvésként (erről még szó lesz) elővettem a mobilomat meg a tárcámat és kutakodtam benne, mert jött velem szemben egy 13-4 éves srác, és nézett, erre cselekedtem ezt. Én jómagam 19 vagyok, egyébként. Eztán szépen lassan haladtam a biciklivel, egész sokan bámultak meg, nem is értettem miért.. de valahogy a mai nap, rengetegen. Pedig én tényleg csak az árnyék akarok lenni a falon, hogy ne vegyen tudomást rólam senki, ezért járok általában talpig feketében, de gondolom ezzel épp az ellenkezőjét váltom ki ennek, mert így mindenki megbámul, hogy normális vagyok-e, vagy csak gyászolok-e valakit.

Nos, eztán egy kereszteződéshez értem, majdnem nekimentem egy kocsinak ami épp kanyarodott be elém. Rendben. Eztán megálltam két korombeli lány mellett, szétnéztem hogy jön-e valami autó, elindultam. Eztán szépen lassan melléjük értem, és beelőztem őket, de akkor a biciklim egy bukkanóba ment, és olyan hangja volt mint a bevásárlókocsiknak, egy kis döccenő hallatán, eztán meg a biciklim enyhén rozsdás hangot hallatott, ami szintén nem tett jót az úgymond "érzékenységemnek", erre elkezdtek mellettem kuncogni, be is gyorsítottam, és szintén elővettem a mobilomat, beírtam hogy "0630" és a fülemhez raktam, mintha nem is törődnék velük a más dolgom miatt.

Eztán megérkeztem a dolgomhoz. Bementem, el is intéztem, de kifelé jövet veszem csak észre hogy a hajam bal oldalt úgy kiáll, mint akit megtéptek, nyilván a sapka miatt. Gyorsan meg is igazítottam kisebb sikerrel, elvörösödtem, majd gyorsan újra a fejemre húztam a sapkát. Újra belefutottam emberekbe akik kíváncsian néztem, főleg egy fiatal párra akinek a hölgy tagja amikor meglátott szorosabban bújt a pasijához, mintha ezzel a félelmét és a foglaltságát közölné velem, nem tudom. De mindketten csak néztek, és néztek, egyszerűen néha azt kívánom hogy minden felelősségmentesen odamenjek és kitépjem a szemüket, majd nevessek rajtuk amint a szemüket(helyét) fogják, amiből dől a vér, és jajveszékelnek fájdalmukban.

Eztán visszaértem a biciklimhez, az előbbi lányok akiket megelőztem a bicilivel egészen lemaradtak, mert pont akkor mentek el mellettem amikor kiértem a biciklitárolóhoz. Csak néztek bambán, szintúgy. Eztán elindultam hazafelé. Újra egy fiatal párba botlottam, és szintúgy a hölgy tagja rámnézett, ezt követően a párja kezét megfogta, és tovább nézett engem, azzal a bamba arckifejezéssel.

Hazafelé jövet igazán most gondolkodtam el az öngyilkosság kérdésén, de a legdurvább az volt hogy nem szólalt meg semmi lelkiismeret, hogy ezt nem kellene, egyszerűen semmi érzelmi reakciót nem váltott ki bennem.

Eztán hazaértem, és most azon akadtam fenn, hogy egy kézzel nem tudtam kinyitni a kulccsal a kaput, kettő kellett, mert kicsúszott a kezemből a kulcs fejrésze, és kvázi a levegőt tekertem. Itthon a fürdőszobában szépen megigazítottam a hajamat, megfésülködtem rendesen, meg is mostam.. volna, ha nem megy tönkre a zuhanyzófej. ugyanis kezet mostam a kád felett, elzártam a csapot, és bevertem a fejemet a bojlerbe, erre megfogtam a zuhanyfejet, és ordítva belevágtam a bojlerbe vagy háromszor. A zuhanyfej elrepedt, kiesett a "szűrő" része, ami a szűrt vízsugarat alkotja. Ki kell cserélnem..

Vettem egy mély levegőt, és gondoltam megírom ezeket a sorokat. De még valami történt, amikor bekapcsoltam a gépet és leültem elé valami érthetetlen módon beadta az egyik játék indítófájlját, hogy indítsam, Daemon Tools-ban. Erre kattintottam hogy "Mégse" de nem ment. Erre szintúgy mérgemben elkezdtem teljes erőből püfölni, csapkodni az egeret. Arra már persze reagált. Nem lett semmi baja, de a hangszóró előtte berezzent, és zümmögő hangot hallat. Meg is igazítottam szépen a vezetéket, és már jó.

Nos.. ennyi lett volna a történet. Mi teszi az embert szerencsétlenné? Ugyanis tegnap még semmi ilyesmi nem volt, sőt, még jópofa is voltam, mosolygós mindenkihez, és határozott is. Ez szerettem volna ma is lenni, de hiába emlékeztem vissza rá, az érzést nem tudtam visszahozni. Olvastam egy könyvben, hogy kvázi bevonzzuk ezeket a negatív, szerencsétlen körülményeket, az érzelmeinkkel. No de ennyire? Köszönöm ha végigolvastad!