Mi lehet a bajom? Kihez tudok fordulni? Le kell diplomáznom, de így nem tudok tanulni. Úgy érzem bajban vagyok.

A problémám szerelmi jellegű, de azt hiszem reagálok rá valami jól. Talán mentális problémám alakult ki?

Több éves kapcsolatról van szó. Ezalatt többször elhagyott. Tudom, hogy nem csalt meg, de sokszor szakított. Én nem akartam féltékennyé tenni őt, ő engem igen. Vagy ha nem is akart, nem igazán zavarta, hogy nekem milyen érzés. Vannak ellentétes nemű barátai, akikről tudom hogy ráhajtanának (volt régebb erre példa). És most is jó barátságot ápol velük. Sőt, egyre jobbat. Én meg hanyagoltam mellette az ellentétes nemű barátaimat, nem találkoztam velük. Ő eljár velük kettesben, beül helyekre.

Legutóbb is elhagyott. De minden szakítás után békülni akart. Most is békülni akar.

A probléma az én fejemben van. Olyan tulajdonságai vannak, amik nekem nem tetszenek. Külsőre hihetetlenül vonzó. Belsőre többnyire kedves, nagyon jóindulatú, de a párkapcsolaton belül nagyon igazságtalan, hisztis, türelmetlen és nem-empatikus. Végig úgy éreztem a párkapcsolatunk alatt, hogy el fog hagyni vagy ha nem fog elhagyni, akkor tönkremegyek mellette hosszú távon. Mégis én nem szakítottam, végig mellette voltam. Egyszerűen csodásnak látom és boldog vagyok mellette, ugyanakkor sok tulajdonsága idegesít. Az alapvető életkérdésekben megegyezik a véleményünk, de minden más apróságban különbözünk, ízlésben, stílusban...

Egy eldobható valaminek érzem magam. Érzem, hogy bárkit megkaphatna magának ha akarná. Én nem akartam őt soha féltékennyé tenni, mert nekem csak ő kellett, minden rossz tulajdonsága ellenére.

Legutóbb is szakított, békülni akar, de olyan stílusban beszél, hogy nekem rosszul esik. Mérges vagyok rá, amit tett. Most sem ért meg. Úgy érzem gőgös lett, büszke a kinézetére is.

Én egy papucsnak érzem magam elég hosszú ideje. Folyton elhagy ha valami nem tetszik neki, utána ki akar békülni és ott vagyok neki. A kapcsolatunkban is úgy érzem én többet teszek érte, mint ő értem. És sokszor csak annyira vágytam, hogy hagyjon tanulni (nekem elég nehéz az egyetem). Volt hogy azért rúgott ki, mert nem foglalkoztam vele eleget.

Én egyszerűen nem bírom már. Egyik nap odavagyok érte, másik nap úgy érzem teljesen elmúlt bennem a szerelem. Néhány napja felszabadultam és teljesen megkönnyebbültem. Le tudtam küzdeni az érzést. És másnap visszajött. Ismét vágyom rá és mellette akarok lenni. Nem tudom megmagyarázni miért, mert érzem hogy a vesztembe rohanok vele. Nem változtat a tulajdonságain és ezzel engem kicsinál. Makacsnak látom és sokszor úgy érzem, hogy nem túl okos a viselkedése.

Segítséget szeretnék kérni. Ebben a félévben diplomázom, nagyon sokat kell tanulnom, de egyszerűen nem megy. Nem tudok figyelni. Félek, hogy rámegy az életem.

Nem tudom kihez forduljak, hogyan tudnék kiszeretni belőle. Félek hogy évek múlva is ugyanezt érzem iránta. Még ha el is múlna talán 1-2 napra, utána újból fellángol. Nem racionálisak a vágyaim. Nem tudom megmondani miért kell. Olykor rémesnek látom és félek tőle. Nincs tekintettel rám és lazán tönkretehet. Én nem bánnék úgy vele, ahogy ő velem és ezt már tudja is. Úgy érzem tudja, hogy mindent megtehet, én meg nem tennék meg bizonyos dolgokat, mert nem vagyok olyan ember.

Nem tudom milyen hangulatingadozásokon megyek keresztül. Első nagy szerelmem és nem is akarok többet. Nem tudom hogyan tudnék továbblépni vagy legalább tanulni. Ha kibékülök vele, félek megy minden tovább ugyanígy és mellette szenvedek (de legalább az enyém), ha nem békülök ki, akkor a hiánya kínoz.

Nem tudok újabban aludni és tanulni sem vagy figyelni. Állandóan ideges vagyok és folyton rá terelődnek a gondolataim.

Hova forduljak? Mit csináljak?