Miért kezdek el szorongani, ha fáj valamim vagy rosszul vagyok?

Elég egy ártatlan hasmenés, egy erősebb fejfájás vagy egy teljesen kimerült állapot, és én rögtön elkzedek szorongani. Ha pl meg vagyok fázva akkor is képes vagyok sírni, attól h be van dugulva az orrom.

4 éve volt egy súlyos betegségem amibe majdnem belehaltam, és azóta van ez. Nem betegség fóbiám van és nem is halálfélelmem, hanem minden apró kis fájdalomtól/gyengeségtől kikészülök és nem tudom kezelni.

Dilidokihoz járok és tudom hoyg nagyon jó szakember, mert régen pénikbeteg voltam és teljesen kigyógyított belőle, de most nem látom értelmét a terpáináka, nem érzek változást, előre haladást.

Igazából a kérdésem nem is az hogy MIÉRT VAN EZ mert több mitn valószínű, hoyg attól mert 4 éve nagyon beteg lettem, inkább az, hogy szerintetek mit kezdjek vele?

Számomra teljesen elfogadhatatlan az amikor nem én irányitom a testem és akaratom ellenére fáj valamim. Szinte megijeszt az amikor nem tudom befojásolni a fizikai állapotom, amikor tehetetlennek érzem magam, mert nem múlik el a fejfájás, vagy olyan fáradt vagyok, hogy már rosszul vagyok.

Nem tudom, hoyg tudnék változtatni ezen, mert tudom magamtól, hogy ilyenkor az ellenkezőjét érem el, hisz nem elég hogy féj a fejem még szorongani is elkezdek, tehát duplán rosszul leszek, de valahogy mégis kiborit az, hogy velem történik a "rosszullét állapot" és még sem tudom irányitani.

Ezuterikus blablák nem érdeklnek, agykontollt és a "titkot" ismerem, köszi!