Tényleg elrontottam az életemet? Lehet ennél rosszabb?

Már egy jó 4-5 éve élek úgy hogy sosem merek kibontakozni, van hogy nehezen nyilvánulok meg, úgy érzem nem tudok akadálymentesen élni, van hogy észre veszem a körülöttem lévő emberek "szabadabban" mernek beszélgetni, én meg sosem tudom magam úgy kifejezni ahogy szeretném. Van úgy hogy a beszélgetést is kerülöm, vagy éppen azzal akivel beszélgetek nem mondanám azt hogy órátlan órákig. Folytonosan szorongok, közbe meg depressziós is vagyok abból is már a rosszabbik fajtából (van hogy hajlamos vagyok dolgokat többször is átgondolni, valahogy nehéz a felfogásom is (mondjuk ilyen logikai helyzetek mint pl. "nem tudok akadálymentesen élni") egyszerűen belezavarodok és lassan fogom fel., a memóriám is elhagy nehezen tudok emlékezni.) és ez mellett már féltem az egészségem is már olyanokba gondolkodok... mivan ha a depresszió miatt pusztultak az agyi idegsejtjeim, vagy össze zsugorodott az agyam stb.. ez nem mehet így tovább mert megfogok őrülni.