Mit tegyek, ha félek a sötétben? (bővebben lent)

Önmagában a különös álmok, és a rémálmok még nem adnak okot arra, hogy azt feltételezzük, szellemek lakják házunkat, de ha túl gyakran fordulnak elő, és nagyon bizarrak, akkor számításba vehetjük lehetősségként. Egyes kutatások szerint ugyanis szellemek gyakran használják fel álmainkat arra, hogy kommunikáljanak velünk, illetve elmeséljék, mi történt velük, hogy haltak meg, miért ragadtak itt, vagy mit keresnek a házunkban. Az ilyen álmokban különös alakok, emberek, helyek jeleneleg meg, melyeken sohasem jártunk – még álmainkban sem azelőtt – és rendszerint van valóságalapjuk, azaz ha alaposan utána nézünk a ház múltjának, találunk valamit, ami az álmainkhoz köthető.

Az egyik legborzasztóbb érzés, amitől minden embernek feláll a hátán a szőr. Egyesek erre érzékenyebbek, mint az átlag, míg mások nem rendelkeznek ilyen kifejlett érzékekkel, de általánosságban elmondható, hogy mindenki részese volt már legalább egyszer életében valami hasonlóban. Nem összetévesztendő a paranoiával. Egyes emberek állandóan azt érzik, hogy valaki figyeli őket, ilyen esetben nem tudhatjuk biztosan, nem-e betegségük játszik velük. Máskülönben ez önmagában nem elegendő jel ahhoz, hogy kijelentsük: szellemek járnak a házunkban. Egyes állatokról az a hír járja – kutya, macska – hogy képesek látni a láthatatlant, vagyis érzékelik (és talán látják is) a szellemeket. Intő jel lehet, ha a háziállat meredten bámul egy pontot a szobában, esetleg meg is ugatja. Ha bármily módon azt éreznénk, hogy nem vagyunk egyedül a helyiségben, ne essünk pánikba. próbáljuk megfigyelni környezetünket, nem-e veszünk észre más paranormális jelenséget is ezzel egy időben, hiszen a paranormális aktivitás általában ugyanazon időben elég sokrétű lehet.

Ne félj nincs senki a sötétben.