Nem tudom mit tegyek, van még hozzám hasonló?
Gyülölöm a nappalokat, a forgalmat, az utcáról hallatszódó beszédet a gyerekzsivajt, nem hallom a gondolataim.Ellentétben a nyugodt csendes éjszakákkal, szeretem a sötétséget, éjszaka olyan csend van,annyira tágasnak tűnik a csend miatt , hogy úgy érzem csak az enyém.Imádom a reggeli madárcsicsergést(persze az most nem nagyon van :) ). Legszivesebben éjszakai módot folytatnék. De egyszerüen nem tudom azt megcsinálni amit régen. Ezelött mindig nappal aludtam, suli után. Éjszaka tanultam, kiszöktem sétálni, kiszöktem a barátaimmal, mindezek ellenére első tanuló , országos szinten nyertem a matek versenyt, első hely magyar nyelv és irodalomból, talajtorna második hely. Most azonban bukok matekből ,talán én vagyok az osztály legroszabb tanulója. Semmit nem birok befejezni aminek nekikezdek, legyen az iskolával kacsolatos, legyen a hobbim, legyen bármi. Valami mindig elvonja a figyelmem(konkrétabban a zene). Megőrülök ha nem hallgathatok zenét. Ha hallgatok még több kell, képes vagyok bármilyen tevékenységet abbahagyni csak hogy énekelhessek. Bukok egy csomó tantárgyból, gyűlölök felkelni , de ludni is egyben, ugy érzem hogy nincs idő semmire , pedig elvileg rengeteg szabadidőm van, nincs már zenekar (régen volt együttes, ha több is volt, persze de mind felbomlott). Bármit kitűzök magam elé, sosem tartom be. Próbálhatom azt egy betervezett időponttal vagy akár az "itt és most" taktikával sehogysem megy. Nem mondom azt hogy egy lusta valaki lennék, sőt legszivesebben mindent csinálnék, mindent maximálisan. És az a kudarc hogy valami nem tökéletes annyira megörjit, hogy onnan már nem tud érdekelni semmi abban a témában. Annyira boldog voltam hogy bekerültem abba a liceumba abba az osztályba amibe zerettem volna. Jó volt az osztály az előzőhöz képest. 5-8 ban olyan különálló tipus voltam valamilyen szinten. Vagyis meg volt a tiszteletem, de mégsem tudtk érdekellni a többiek. Őrültem hogy itt midnenki más, próbáltam esélyt adni , de nem tudok olyan lenni mint ők, néha annyira naivnak tűnnek dolgok amiket csinálnak. Mindig is fiúk társaságában találtam meg a helyem, most is a liceumban. Néha rámjön a hülyülhetnék, képes vagyok bárkit fulladásig nevettetni , de már abban sem lelek ugymondd örömöt, mármint abban az osztálybeli baráti társaságban. Legszivesebben egész nap ülnék a szobában és tenném a saját dolgaim, de még arra sem vagyok képes amihez kedvem van, azt is mindig félbehagyom, és soha nem fejezem be. Már több mint másfél éve vagyok ebben az állapotban. De most jutottam el egy olyan mélypontra , hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
Valami jó tanács ?
L/17
-elnézést, hogy hosszúra sikeredett és zavaros -
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
én is night mode-ban nyomom, sokkal jobb! :)
Szerintem gondolkodj el azon, hogy mi az ami igazán érdekel és ha abban tűzől ki célt, biztos menni fog.
Hajrá!
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Miközben olvastam a kérdésedet 3x is elgondolkoztam " ezt valyon én irtam és annyira kimosódott az agyam, hogy nem emlékszem ? " , aztán a végén láttam, hogy 17 -" áá nem , én csak 15 vagyok "
Azért ne hidd, hogy tapasztalatlan vagyok. Pont ezeken mentem keresztül, amiken te, na jó nálam az a különbség, hogy dijak helyett pasikat nyertem, de én is éjjeli személy vagyok, régebb nagyon jól tanultam, most ahelyett hogy irnám a leckém válaszolok neked
Nem tudom miért van ez, régebb volt egy egészséges felfogás bennem, hogy " mi lesz holnap matek órán ? " , most pedig képes lennék hajat mosni és lefeküdni, megoldatlan házival. Arról nem is beszélve, hogy 1-4be még azt se tudtam mi az a tanulás és mégis első tanuló voltam minden évben, versenyeket nyertem, úszási diplomát, szóval tuti volt minden, minden amibe belekezdtem egy 100%os siker volt. Én is maximalista vagyok minden szempontból, csak tudod ennek az a hátránya, hogy " minden vagy semmi " alapon fekszik és amikor a " semmi "- t " kell " válasszam, olyankor nem valami állati jó... De muszáj, mert én sem szeretem a félutakat, valahogy nem is élvezed ( mivel nem csinálod végig ) és nincs is teljes eredmény ( mivel félmunkát végeztél ). Ez most lehet bármi, sporttól elkezdve tanulásig, étkezésig, 1xerűen bármi
Ennyit akartam irni neked, lglábbis kezdetnek, a megoldásra én sem bukkantam még rá. A legfontosabb, hogy letisztázd magadban, hogy neked jó- e ez igy. Mármint az, hogy nem tudod a leckét, nem csinálod meg a házid ( lehet nem is fogod tudni megcsinálni egy idő után ), nem kapsz jó jegyeket, stb. Tudod, amint észrevetted a dolgoknak alkalmanként nem csak 2 arcuk van, hanem akár 3 is. Az első azt mutatja, hogy " milyen könnyű ", a második " húú, ez baromi nehéz ", a 3.at meg általában nem nézzük meg. Pedig sokszor a 3. arc azt mutatná, hogy " nem könnyű, de egyszerű ". Itt azért van különbség. Az élet sem könnyű, mégis egyszerű. Egyszerű, ha lazitasz, ha megtanulsz felülkerekedni ezen a bolond tömegen és megtanulni, hogy legyél stabil. Vagyis azt, hogy legyen bármi, de TE megmaradsz. Épp elvekkel, személyiséggel, egyéni gondolkodásmóddal, saját hozzáállással és akkor rájössz, hogy nincs mitől félned. Mert ez lényegében egy reflex, amit te csinálsz, kifáradtál egy kicsit és most félsz, hogy nem lesz minden olyan tökéletes, mint régebb volt. Mert ugyebár mi lehet tökéletesebb a tökéletesnél ? És ezért inkább nem tanulsz, mert igy van egy kifogásod : " miért buktam meg ? hát mert nem tanultam ". És igy nem érzed magad olyan rosszul, mert van egy vagány kifogás, amit általában a tinik használnak csak, ezt a cuccot, hogy " persze, hogy nem sikerült, hisz hozzá se fogtam "
Mindazonáltal, nincs mitől félned, mivel nincs mit vesztened. Elvesztesz egy szép médiát, egy diplomát, egy gratulálást, de van akinek ezek nem is számitanának. Az igazi érték az, amit becsülsz. És csak az igazi értéket lehet elvesziteni. Lehet, hogy neked az iskolai teljesitményeid nem igazi érték, mert nem becsülöd annyira az iskolát, vagy épp a mateket, vagy a kémiát. Egy emberbe úgysem fér bele minden, ha az iskolában hiányt érzel kipróbálhatod magad más téren. Mindezeket csak azért irtam, hogy tudjad, nem gáz ( bárki bármit mond ), hogyha a suli nem mintateljesitmény. A legtöbbször nem azok az emberek lesznek sikeresek, akik a suliba azok voltak. Einstein- nak is volt 1-se matekből.
A lényeg, hogy te rendezd el magadba a dolgokat. Hiába beszéled meg egy szülővel, egy baráttal, mert az a személy aki a legjobban örülne, ha beszélnél vele az saját magad. És amikor tisztában vagy saját magaddal ( de tutira tisztában ) akkor már másként fogod látni a dolgokat. Nem mások kell tudják, hogy mi történt veled, hanem te kell tudjad. És az épp elég. Nincs annál jobb érzés, mint amikor harmóniában vagy saját magaddal
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
nekem is hasonló gondjaim vannak, csak nekem a gimiben kezdődött, szinte minden egyezik csak én fiú vagyok, és nem énekeltem zenekarban, hanem gitároztam, amit így egyedül is folytatok, és a zene is hasonlóan fontos nekem is :)
ui : ha pest környéki vagy küldhetnél privit, épp nincs énekesünk a zenekarban, + igazán jó lenne egy rokonlélek, akivel hasonló problémáink vannak, hogy valaki megértsen :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!