Farkasos viselkedés - pszichés probléma?

"Kicsit kezdek állatiasan is gondolkodni, olyasmi módon, hogy "csak a legerősebb maradhat életben" meg ilyenek."

Azért ne nyírj ki senkit, jó?

Keress fel egy dokit. Egy ideig nincs gond ezzel: "Egyedül járom az erdőket, futkározok, vonyítok, mivel így tudok a legjobban szórakozni"

Nem tudom, hogy betegség-e, inkább csak egyfajta "játéknak" tűnik. Néha az élő szerepjáték is kifejezetten szórakoztató lehet, régebben - tereplovaglás közben - találkoztam néha az erdő közepén ilyen "élő szerepjátékos csoporttal" is, ők tündének, sötételfnek meg minden szösznek öltöztek, és egész nap (éjszaka is) kint "játszottak" az erdőben. A lényeg, hogy helyén kell kezelni a dolgot, és nem árt szem előtt tartani, hogy ez végső soron egy "játék".

Azt viszont sejtem, hogy a farkasok viselkedését nem ismered igazán. =) A farkasok egyáltalán nem rohangálnak és vonyítanak egész nap; ha tehetik, otthon alszanak. Az meg főként nem igaz, - éppen a farkasoknál - hogy a "legerősebb marad életben". A falka (mely voltaképpen természetes körülmények között családot jelent: apa, anya + "gyerekek", ill. még egy "dada", aki többnyire a kölykök idősebb, vagy az egyik szülő alomtestvére) tagjai gondozzák a szinte reménytelenül beteg társaikat is, és többnyire a kiöregedett szülőknek is visznek ételt. Ezen kívül természetesen kerülik a más csoportokkal való összeütközést is, és igen ritka a halálos "verekedés". Mivel "társas lények", és a életben maradásuk kulcsa voltaképpen az "együtt dolgozás" és az "összetartás", így ha egy társukban nagy kárt tesznek, azzal a saját életüket is megnehezítik. Éppen ezért igen sok - mondjuk - "szociális gátlással" rendelkeznek a farkasok, pl. nem képesek elharapni a másik farkas torkát, ha az megadásként a legsebezhetőbb pontját, a nyakát "kínálja" támadójának. Ha egy farkas mégsem tartja be az ilyen "szabályokat", azaz hiányoznak belőle ezek a gátlások, akkor legyen ő bár a legerősebb farkas, valószínűleg el fogják kergetni a csoportból - ami végtére is (az esetek nagy részében) egyet jelent számára a halálbüntetéssel. De ha ennyire szereted a farkasokat, ajánlom elolvasásra Farley Mowat "Ne féljünk a farkastól" c. könyvét. =) F. Mowat biológus volt, és egészen sok időt kellett szinte csak farkasok társaságában eltöltenie a vadonban, az általa írt könyv nagyon vicces, tanulságos, fordulatos - és szerintem kifejezetten élveznéd. (Ha eddig még nem olvastad.)