Vannak hangulatváltozásaim. Ez lehet valami?

Néha nagyon durva kiborulásaim vannak. Általában a szüleim irányban.

Hosszú a sztori, a lényeg, hogy alapvetően csendes, szerény ember vagyok (INFJ személyiség típus). Erre is lettem nevelve, hogy a konfliktusokat is így kezeljük. Megpróbáltam. Egy példa: 6-7 éven át kértem majdnem minden este, hogy üvegezzük be az ajtómat, mert nem tudok aludni a zajtól. Nagyon kiborultam a végén (nem értette meg anyám, hogy tényleg nem tudok normálisan aludni), legszívesebben megvertem volna. Ekkor felfogta, hogy nem véletlenül kérem a dolgot, be lett üvegezve az ajtóm és végre tudok normálisan, pihentetően aludni. Apám is mindig mindenért ordítozik, tehát ezt a példát láttam itthon, bátyám is ilyen, nem vitáznak, veszekednek. Tényleg nagyon hosszú a történet. Már kb minden kis hülyeségükre - amiket eddig évekig tűrtem és kértem őket, hogy változtassanak - egy-egy nagy kiborulással tudok válaszolni. (megint kezdek törni-zúzni, nem fogják fel ha szépen mondom)

Tavaly elköltöztem otthonról, akkor nem volt egy kiborulásom sem. Ha alapvetően egy csendes ember vagyok, de vannak ezek, akkor ugye nem vagyok skizofrén? Megcsináltam ezt a tesztet is:

[link]

Mennyire lehet komolyan venni?

(Egyik haverom kérdezte, hogy nem vagyok skizofrén? Igazából nem gondolom hirtelennek a hangulatváltozásomat, sokáig mondom finoman a dolgokat - hetekig [a srácnál féltékeny voltam, sejtettem, hogy van valakije, aztán ki is derült, hogy megcsalt] a srácnak is két hónapig higgadtan téptem a számat, aztán egyszer elszakad a cérna és kiszakad belőlem. Rengeteg sok energia felgyülemlik bennem.)

Szerintetek? És mit lehetne vele kezdeni? (amint lesz munkám el akarok költözni megint)