Az probléma, ha egy 15 éves lány szeret magával beszélgetni?

Idén kezdtem a középsulit és olyan helyre mentem, ahová egyik barátnőm sem(erre anyám vett rá). A nyáron keveset beszéltem magagmban, mert minden tök szupi volt!

Igazából már kicsi korom óta szeretek magammal beszélgetni, elmindani azt, amit másoknak nem merek, nem akarok vagy csak nem tudok! Tavaly télen nagyjából minden nap beszégettem magammal(naponta 5-6 csevegés), mivel apum külföldre ment dolgozni, és anyunak nem akartam elmondani, hogy mennyire hiányzik, na meg hát a barátnőimnek sem, mivel nem vagyok az az érzékeny típus a külvilág felé, de amikor magamban vagyok, beszélgetünk, én és én, akkor majdnem mindig sírok! Ez lehet probléma, vagy ez teljesen normális!?