Kiskorom óta álmodozom, hogy rossz történik velem. "Normális"? Mással volt már ilyen? Lehet ebből bajom?

Nagyjából öt-hat éves koromban kezdődött az, hogy minden lefekvés előtt az ágyban arról kezdtem álmodozni, hogy valami bajom történik. Amikor elkezdtem bele-belenézni a Vészhelyzetbe, a képzeletbeli baleseteim igen színes skálán kezdtek mozogni. Voltam én már AIDS-es [fogalmam sem volt, mit jelent], kaptam sokkot és estem le hegyről. Volt, hogy mindezt egyszerre. Csak feküdtem az ágyban, vagy ha épp "sokkos állapotban voltam", összegömbölyödtem. Amennyire az ágy teret adott nekem, eljátszottam.

Később jöttek a random lelövésről való álmodozások, majd az általános iskolába belépve, már a mártír voltam: ketten lógtunk a szakadékba, egy ember csak egyikünket mentheti meg, én feláldozom magam, hogy a lány, aki utált engem ok nélkül, megmeneküljön, és én legyek a hős. Persze túlélem, csak súlyosan meg vagyok sérülve.

Azt hittem, kinövöm, de folyamatosan álmodozom ezekről. Nem teszek semmit, hogy tényleg valami bajom legyen, elég biztonságos életet élek. Mégis ár 20 éve arról álmodom, hogy ilyesféle figyelmet kapok.

Tudom, nem normális, de valahogy mégis annyira szomjazom a betegek figyelmét.

Ártalmatlan fantáziálás ez, de mégis, kicsit ijesztő, hogy már ötéves koromban ilyenről álmodoztam.

Édesanyám kiskoromban rákos volt: lehetséges, hogy emiatt éreztem úgy, hogy nem kapok talán "kellő" figyelmet?

Mindig ""irigykedem"" a betegekre.

Tudom, hogy nem vagyok normális.

Csak jó lenne tudni, hogy esetleg van-e rajtam kívül olyasvalaki, akinek vannak hasonló gondolatai?

Lehet ebből bajom?

Úgy érzem, semmilyen közösségbe nem illek bele, hogy külsőleg nem, de belsőleg annyira, de annyira más vagyok, mint a többiek, lehet, hogy ez kiskoromra visszavezethető, például erre a szokásomra?

Tudom, nehéz kérdések ezek, meg nem fogok rá választ kapni, hisz külön szakma van, amelyik ezeket a kérdéseket feszegetné.

De úgy általánosságban érdekel.