Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mentalitás megváltoztatása?...

Mentalitás megváltoztatása? Kérdés lent.

Figyelt kérdés

Szóval rászoktam arra hogy tudatosságot vigyek a hétköznapjaimba... "Kilépek a zombi módból" mondhatni.

Ha valakivel beszélgetek, akkor figyelem mit mond, figyelem a nonverbális kommunikációt amiket közvetít nekem, illetve a beszélgetéskor "tényleg ott vagyok" nem csak simán jelen vagyok.

Na és most a kérdés.. azt vettem észre hogy eddig amikor valami miatt izgultam, legyen az egy felelés, vagy akármi mindig "beleéltem" magam a félelembe... izgatott lettem és a vérnyomásom is megnőtt... szerintem ezt már mindenki átélte.

Ámbár mostanában hogy tényleg figyelek mindenre, észrevettem hogy mikor egy ilyen eset fordul elő, ahol valamilyen oknál fogva elkezdenék "parázni" helyette inkább izgatottságot érzek... szó szerint észreveszem hogy most félnék normális esetben, ezért inkább a végeredményt tartom a szemem előtt, és "kilépek" ebből az érzésből, amit félelemnek hívunk. A célra fókuszálok, és habár még mindig ver a szívem, és izgatott vagyok, nem félek. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok a végeredményre. És szépen lassan abbamarad a gyors szívdobogás és az izgatottság, helyette teljes nyugalom veszi át a helyét, amíg a célra fókuszálok.

De ha a félelemre gondolok, akkor ismét izgatott leszek.. nem félek, csak egyszerűen "felpörgök".

Ha viszont sikerül teljesen a célra orientálódnom 100%-os higgadtság veszi át a helyet.

Nekem tetszik ez a "képesség", de ez normális? :)

Egyszerűen csak kíváncsi vagyok, köszi ha segítetek!



2014. szept. 2. 20:23
 1/2 anonim ***** válasza:
Szerintem azokat a helyzeteket talalod most izgalmasnak amiket regebben felelmetesnek gondoltal, de valojaban nem azok. Egy olyan helyzetben ahol tenylegesen veszelyben lennel valoszinuleg normal modon felnel.
2014. szept. 3. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:

Hát, nem igazán... Most is voltam vizsgázni forgalomból és azt is csak végigröhögtem... Pedig tudtam hogy izgulok, de gondoltam egyet és teljesen higgadt lettem.

De még vannak más példák... ilyen mondjuk a nyári munkahelyemen történtek... Véletlen lekönyököltem a főnökömet... akit nem ismerek, csak onnan... Az leszidott, és éreztem hogy nem esett jól... gondoltam egyet, kerestem valamit amit lehet csinálni és pár percen belül elmúlt... És azóta se érdekel... elvégre egy hét múlva ő se fogja már felhozni, akkor miért idegesítene ha egyszer ő is elfelejti...

Egyszerűen mindenre van reális válasz... az idő mindent enyhít, egyszerűen ki kell várni.. attól hogy idegeskedek rajta nem fogja hamarabb elfelejteni... ha pedig valami maradandó dolgot csináltam, egyszerű jópofizással és kedveskedéssel kienyhíthető még a komolyabb sérelem is... Az ember azt hisz amit lát.. tehát ha te megbánást mutatsz ő is elhiszi hogy megbántad... hiába nem érzek semmit, ő úgy érzi hogy megbántam, ezért megbocsát.

De ez az én felfogásom csak... de szerintem így van... Adni-kapni elv, valamit kapsz, te is adni akarsz érte valamit... tehát ha egy bunkóság után kedveskedek, ő is kedveskedni akar... És ha láthatóan ő is csak úgy tesz mintha megbocsátana, egyszerűen kicsit tovább nyúzod a dolgot, hogy tényleg úgy érezze hogy meg kell bocsásson.

Kicsit butának tartom az embereket.

2014. szept. 3. 16:59

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!