Nem tudom elviselni, hogy nem tökéletes a testem? Úgy szégyenlem magam!

Gerincferdülésem van, TALÁN. Szeptemberre van beutalóm.

Leszögezném, hogy nem is érdekel, ha valakinek van, egészen addig, amíg nem rólam van szó.

De tavaly iskolai vizsgálat után nemes egyszerűséggel felolvasták a listát az osztály előtt (aminek a fele rajta volt), és legszívesebben elsüllyedtem volna, amiért nekem is van, pedig annyira alapdolog, senki nem tehet róla, és azt, hogy a többieknek van, nem tartom cikinek, de azt hogy nekem van, nagyon.

Persze ha kiderül hogy tényleg van, el fogok járni gyógytornára, meg bármi másra amit ajánlanak, de pusztán ezért nem akarok visszamenni szeptemberben.

Soha nem éreztem még ekkora szégyent ekkora hülyeség miatt :D Mikor megtudtam még sírtam is utána (persze nem az osztályban), pedig egyáltalán nem vagyok ennyire hisztis és gyerekes, mint amennyire az írásomból valószínűleg lejön.

Nagyon zavar, hogy mindent megtettem, rendszeresen sportolok, és mégis hibás vagyok. Rémálmaim vannak fűzőkkel meg tolószékekkel pedig már több, mint két hónapja történt, és "frissibe" se lett volna indokolt a hisztim.

Persze erről se beszélek senkinek, mert ez meg gondolkodásbeli hiba, miközben ennél sokkal nagyobb sokkon pedig hidegvérrel túl tudtam lépni (pl. a szüleim válásán, azon, hogy megbuktam a forgalmin, ilyeneken, amik azért sokkal nagyobb fajsúlyúak).

Szerintetek? Nagyon ciki vagyok?

18/L