Depresszió vagy kiégés, teljes önbizalomhiány? Segítségre lenne szükségem!

Most egy jobb időszakom közepén vagyok, de már érzem a lejtőt, nem akarok újra az aljára kerülni.

Próbálok egy számomra élvezhető életet élni, de egyre kevésbé megy. A régi hobbik már nem lelkesítenek. Nincsenek körülöttem emberek, 24/7 a lakásban vagyok, csak párommal beszélgetek délután-esténként, mikor hazajön. Itthon dolgozom, tanulok, itt a macska... Aztán időnként megáll minden, nem bírom se kezem, se lábam megemelni, elkap a "minek eszel, úgyis kisz.rod" érzés.

Lusta ember vagyok, mindig is az voltam. Nem tanítottak gyerekként, alapvető dolgokat kellett magamtól elsajátítom, mikor 15 évesen elköltöztem. Sokat javultam, de közel sem vagyok olyan, mint amilyen szeretnék lenni. Nincs önbizalmam. Már nem nyitok az emberek felé, félek a pofáraeséstől, nem tudok kikapcsolódni. Egy igazi kockafej lettem - de már nem a jó értelemben. Úgy érzem, hogy akikkel kezdenék összebarátkozni, jó esetben is csak megtűrnek maguk mellett. Ha nem keresem őket, senkinek nem hiányzom. Nem merek beszélni senkinek arról, hogy egyszerűen SZENVEDEK, ha valaha beszéltem is, csak vállrántásokat kaptam. Terhelni sem akarok másokat, de időnként párom nyakába zúdítom, félek, előbb-utóbb megunja. Jól kezeli, legalábbis hatodik éve nem küldött még el szebb vidékekre... Amiben tud, segít, de igazán nem tud... Túl sokszor csattan rajta. Az elfogultsága miatt nem tudom, mit hihetek el, és mit nem, azt tudom, hogy jót akar.

A családommal évek óta nem tartok kapcsolatot, bántalmazás, lelki terror és hasonló finomságok miatt. Gyakorlatilag módszeresen leépítettek, amíg el nem jöttem végül. Időnként meg tudom emberelni magam, olyankor hajtok, mint az igásló, hátam beszakad, agyam felrobban, de csinálom, és élvezem, hogy utána legalább egy kicsit úgy érezzem, van valami hasznom is, nem csak egy kukac vagyok az almában. Csak akkor érzem jól magam, ha egy kemény heti hajtás után leülhetek, és megnézhetem a végeredményt. Lusta vagyok, és piszok maximalista, ez egy rettenetes kombináció!

Abban bízom, hogy legalább valaki elismeri az eredményeimet, értéket lát bennük. Ilyen szempontból semmi nem elég, de a dicséretet se tudom kezelni. Elhárítom. Már nem tudom, mit tehetnék, próbálok apró rituálékat felállítani, és tartani, de nem mindig megy. Elegem van a skatulyaszerepekből, amit a környezetem rám erőltet, viselkedés, öltözködés, hazugságok. Nem tudom elviselni az őszintétlenséget, de mivel kimondom az igazat, nem tűrnek meg. Nyers vagyok. Túl sokat tudok, úgy érzem, küzdök a saját gondolataimmal. A szex sem megy jól, nem tudok ráhangolódni, ha mégis, hamar kizökkenek. Nem tudom elviselni, ha hibázok, magamat okolom érte. Olyan hisztis pics.a lettem, aki sosem akartam lenni. Nem tudom, mit tehetnék. Esélyem sincs szakemberhez fordulni, nem tudom megfizetni. Közben az egészet egy viccnek érzem, hogy ilyeneken problémázok, hiszen másnak ezer nagyobb gondja van...

Minden jót szót megköszönök.

21L