F3130 Bipoláris affektív zavarral diagnosztizáltak. Lamolepet írtak, de nem érzem, hogy elmúlna az ólmos fáradtság, ami leginkább zavart eddig is. Hogyan tudom elérni, hogy valami olyat írjanak fel, ami stimuláló hatású?

Fizikailag sosem fognak kigyógyítani egy nem fizikai betegségből.

de ha ezt a videót bekapcsolod és kibírod az első 2percét elengeded magad.rögtön jobb lesz.

nálam amikor kirobbant egy trauma miatt, akkor egyből elkezdtek antipszichotikummal tömni, hogy a paranoid pörgésemet lehúzzák. utána jöttek antideprik ssri, azmiatt meg átcsapott nálam mániába, teljesen bepörögtem, vég nélkül költekeztem, következmények nélkül vásároltam, és a neten csináltam kicsapongó dolgokat, meg volt hogy őrjöngtem a főnökömnek, caps lockkal irtam neki üzenetet. szóval kicsit őrült időszakom volt ez az időszak. aztán látták ezekre igy reagálok, majd adtak tegretolt (hangulatstabilizátor de egyébként epilepsziára van kifejlesztve) attól különösebben nem éreztem semmit. utána megint volt egy kis gondolati pörgésem, szorongással, utána adtak megint kventiaxot nagyon pici adagban. ez egy antipszichotikum. Attól meg nagyon felszabadult és gátlástalan lettem, olyan volt mint a kokain, hatalmas önbizalmam volt, de később olyan érzés volt, mintha elveszteném önmagam, amitől megijedtem, ezért azt is abbahagytam. Mondtam a dokinak hogy inkább nem szednék ilyeneket, úgyhogy most felügyelet alatt vagyok, és járok terápiára, ahol mindig be kell számolnom arról, hogy hogy érzem magam. gyógyteákat iszok, cickafark, citromfű, orbáncfű, és macskagyökér. nem tökéletes az állapotom, mert sokat agyalok, és mostanában én is nagyon fáradékony vagyok, de még tesztelem magam, próbálok gyógyszerek nélkül élni. persze ha ez nagyon szélsőségesbe átmenne, megint szedni kell valamit. De ez mindig az állapodtól függ!!! itt nem úgy van, hogy felirnak egyet, és akkor az beválik neked, és akkor azt kell szedned örökké. ahány fázisod van, mindegyikre külön gyógyszer kell! és figyelni kell magad, hogy hogy érzed magad, pörögsz, vagy depis vagy, vagy szorongsz, vagy téveszméid vannak, esetleg paranoiád (néha olyanba is átcsaphat a szorongásos pörgés ritka esetben pszichózisba) és mindig a megfelelő gyógyszert kell szedni. szólni kell, hogy hogy érzed magad, és a pszichiáter ehhez képest adja a megfelelő gyógyszert, amit előtte kikisérleteztetek, hogy neked az beválik.

szóval idő, mire megtaláljátok a neked jó gyógyszereket, és az is idő, mire megtanulod felismerni az állapotodat, az is idő, mire az orvossal eljutsz egy olyan bizalmi viszonyba, hogy meg mered neki mondani hogy érzed magad, és bizol benne, hogy jó gyógyszert ad. idő, idő idő.

valamint nem árt, ha az orvosod is olyan, hogy hallgat rád, és ha azt mondod, hogy ez a gyógyszer nem jó, vagy hogy most nem akarok gyógyszert szedni, hagy próbáljam most ki nélküle, akkor megbizik benned annyira, hogy rád meri bizni a döntésed annak függvényében, hogy te visszajársz kontrollra. szóval olyan orvost kell találnod, akiben kölcsönösen megbiztok egymásban, és nagyon jól tudtok együtt működni.

remélem mindent leirtam, és érthető voltam.

még annyit hogy súlyos esetben, szerintem a gyógyszer tud kihozni a mély gödörből, de utána terápiával kiegészitve, ha a beteg is akarja, és van betegségbelátása, és együttműködő, hogy kiismeri a betegségét, és tesz ellene, hogy a gondolkodását megváltoztassa, és rendszeres életet éljen, sportoljon stb, akkor egy idő után szerintem (állapottól függően) elhagyható a gyógyszer. bár ez is nagyon egyedi. de nekem az a tapasztalatom, ahogy én látom, hogy az a nagy gyógyszerfélelem, meg gyógyszerellenesség (bennem is volt) ami van az emberekben, sokszor a nagyon súlyos állapotokban nem veszi ki jól magát, mert a betegség csak még jobban elfajul, ha a beteg nem kap időben gyógyszert. bár a gyógyszerszedésnek is megvan a maga pokla (mint amit én is leirtam az én életemről) de még mindig a kevésbé rosszabb eset, mint amikor kezeletlenül valaki teljesen szétesik, és teljesen bekattan. minél később megy valaki orvoshoz, és kezd el gyógyszert szedni, annál nehezebb végül meggyógyitani, annál inkább szétesik mentálisan, idegileg, egyre több olyan szövődménye lesz, ami megelőzhető lett volna (durvább szorongás, akár pánikbetegség is, alkoholizmus stb)

szóval én is inkább bevállaltam a gyógyszeres korszakot, most próbálom nélküle, úgy hogy már összeraktak, meg még járok terápiára, hogy az életvitelemmel hozzáigazodjak a betegséghez, és ha nagyon rosszul lennék megint, akkor megint bevállalok egy gyógyszeres kezelést, amit remélek hogy megint elhagyhatok majd, és nem kell egész életemben gyógyszereken élnem.

nem tudom én hol fáradt vagyok, hol nem. szóval ez nem csak a gyógyszer függvénye. célokat kerestem magamnak, amiket elérhetek, rendszert az életembe, kihívásokat.

az informatikus amúgy is elég " uncsi" .bocs. legalábbis számomra, nem lehet ,hogy amúgy is ülőmunka, monotonitás miatt vagy fáradt? én járok úszni, tornázok. pl.