Másban is vannak ilyen "összevissza" érzések?

Valahogy nem tudok már úgy lelkesedni bizonyos dolgokért mint régen. Ami fura ebben az egészben az hogy van viszont egy pár dolog ami majdnem hogy megszállott lelkesedést vált ki belőlem.

Vannak napok amikor meg olyan üresnek érzem magam. Máskor meg teljes gőzzel elvezek minden kis banális dolgot...már én sem tudom mit érzek. Egyszer szeretem az emberek, barátok társaságát, máskor pedig még a telefont sem akarom felvenni.

Olyan is van hogy egyik nap mondok vagy gondolok valamit, és másnap teljesen az ellentétes állítással értek egyet.

Egyszer tele vagyok önbizalommal, máskor pedig a padlón, szó szerint a padlón sírva sajnálom magam, szorongok és rettegek.

Pedig az olyan alkalmakkor amikor szívesen vagyok emberek között, vidám, energikus és magabiztos tudok lenni és bíztatom is őket, amikor meg egyedül vagyok előjönnek a szorongások, és olyankor pedig nem megyek emberek közé pont a szorongás miatt.

Van még ilyen helyzetben valaki? Szerintem ez nem normális, de hogyan tudnám megoldani ezt a helyzetet?

Tudomásom szerint nem vagyok depressziós (viszont édesanyám az). Nem mondhatom hogy nehéz körülmények között élek, barátaim vannak, hobby-im vannak és sportolok is.

Ha bárki is elolvassa, esetleg válaszol is azt nagyon megköszönném.

(22/L)