Csak a halált látom kiútnak! Miért jár egész nap ezen az eszem?

Pár hónapja nagyon furcsán kezdtem el érezni magam. Gondjaim voltak ,és amikor megtaláltam rá a megoldást /ha már egyszerűen nem bírom tovább akkor meghalok/ teljesen meg is nyugodtam. Egyszerűen rájöttem hogy ez a megoldás.

Azóta ez tölti ki minden gondolatomat,minden nap a halálra gondolok, míg pár hónappal ezelőtt féltem tőle,mára már egyszerűen megnyugvást hozna. Nem értem az egészet, miért ez jár folyton az eszemben,ha pl kocsiba ülök balesetek százai játszódnak le lelki szemeim előtt, este ha lefekszem azt képzelem hogy kigyullad a lakás. Azóta rendeződtek a dolgaim de mégis mindig ilyen és ehhez hasonló gondolatok keringenek a fejemben egész nap.

Félek,hogy bevonzom! És tudom,hogy erősnek kell lenni, nem szabad ilyen butaságokon járjon az eszem,. hiszen még a szakdolgozatomat is az öngyilkosságról írtam, ill. a depressziórol,..én már csak tudom.

Sosem lenne bátorságom hozzá,egyszerűen csak várom,hogy bekövetkezzen valami külső "segítséggel".

Lefoglalom magam, vannak barátaim,van párom,és valami mégsem kerek.

Kiskorom óta azt érzem,hogy nem fogom megérni a 30-at,,már kezdek félni,hogy ez egy jel lehet és megálmodtam előre. Tudom idiótán hangzik.

vagy egyszerűen csak pánik beteg lettem???

Már álmodni is ezzel álmodom. Tegnap este egy temetőről álmodtam, éjszaka volt, besétáltam, és olyan megnyugvást éreztem ott a sötétben ahol félnem kellett volna,hogy könyörögtem valakihez hogy had kerüljek én is oda.

A bűnös gondolataim miatt pedig lezuhantam a pokolba de még a kaszást is arra kértem,hogy had maradjak ott.-

Na ekkor már végképp megijedtem hogy valami nagyon nincs rendben velem!

Mit gondoltok mi lehet a bajom???