Az orvosom által felírt gyógyszerektől nem érzem magam jól, hogyan tovább?
Egy hónapja voltam pszichiáternél, pánikbetegség, szociofóbia lett a diagnózis. Nem vagyok hajlandó emberek közé menni, stb. Rexetint és Frontint írt fel. Egyrészről észrevettem a változást, és a környezetem is, hogy például könnyebben rá lehet venni, hogy elmenjek valahova, voltunk vásárolni plázában, piacon, fagyizóban... És nem volt olyan szörnyű, mint eddig. Viszont amióta szedem őket sok más tünetem nem változott, amire panaszkodtam a dokinál, még mindig agresszív vagyok sokszor, és ideges, sőt, úgy érzem mostanában, hogy kicsit paranoiás is, ha lehet így nevezni. Párkapcsolatban élek, 20 éves vagyok, nem dolgozom, sulit magántanulóként végzem jelenleg, szóval időm 90 százalékát itthon töltöm. Párom dolgozik, olyan területen, ahol minden egyes nap emberekkel van, ellenőr. Eddig nem voltam az a féltékeny típus, viszont mostanában sokszor kiborulok, sírok és rettegek attól, hogy a párom elhagy/megcsal. És esténként sötétben, ha kimegyek a teraszra, folyton olyanok jutnak az eszembe, hogy valaki megtámad, valaki figyel, stb, de néha a lakásban is. De a főbb problémám a párommal való paranoia. Soha nem adott még rá különösebb okot, hogy féltékeny legyek rá, vagy azt gondoljam, hogy megcsal. Most mégis folyamatosan ilyesmin jár az eszem, és nem érzem magam biztonságban, sokszor eszembe jut, hogy inkább szakítok vele, mert már úgy érzem nem szeret, mert nem vagyunk annyit együtt, mint régen. Jobb napjaimon azzal nyugtatom magam, hogy a munka miatt fáradt, mert elég sokat dolgozik. Egyébként együtt élünk.
Szerintetek összeköthető ez a probléma a gyógyszerrel? Napi 1 rexetint és 3 frontint szedek 6 óránként.
Ha kontrollra megyek a dokihoz, mondjam el ezt neki? Felír másik gyógyszert, vagy leállítja a mostanit?
Hogyan tudnám ezt a "paranoiát" csökkenteni, vagy hogyan kezeljem?
Lassan kezdek kiborulni teljesen :(
A pánikbetegség és a szocfóbia sajnos nagyon lassan gyógyuló betegségek. A gyógyszer, amit kaptál jó. Ha elolvasod az alkalmazási utasítását ott is leírják, hogy az első 2-3 hétben inkább súlyosbítja az érzést, mint könnyítené. Ez addig tart, amíg a szervezeted hozzászokik. Majd ez után szépen lassan lesz jobb. Ne türelmetlenkedjél. Úgy szedd a gyógyszert ahogy az orvos előírta. Ha nem így teszel csak sokkal rosszabb lesz. Az uj gyógyszert újra meg kell szokni...
Foglald el magad. Levelezzél.
Köszi :)
Azért nem olvastam el, mert a doki azt mondta, hogy felesleges, mert hülyeségek vannak benne, amit a gyógyszergyártók csak a saját védelmükre írnak bele. Mint pl a mellékhatások.
De elolvastam, és tényleg.
Köszi a választ, megnyugodtam.
Itthon a kis kertemet ápolom, ahol mindenféle zöldség van, de tényleg szinte minden, ezzel kötöm le magam általában segít :) De most kicsit mélyponton érzem magam, bár az elmúlt 2 nap jó volt, a párommal is sokat beszélgettünk, így most már bizalmasabb vagyok vele szemben.
Terápiával kapcsolatban, hogyan kéne nekiinduljak? Az orvosomnál mikor először jártam 1 hónapja, háziorvosi beutalóval, kb tíz percet beszéltünk, vagy annyit se, és felírta a gyógyszereket, aztán egy hónap múlva kontroll. Nem ajánlott fel terápiát, vagy hasonlókat. Pszichológusnál rengeteget jártam, az nem segített. Terápiát kérni kell, van ennek tb-s támogatott verziója, vagy el kell mennem egy fizetős dokihoz?
A világért sem akarlak megbántani, de neked az a bajod, hogy nem dolgozol. Tudom, mert ugyanez volt velem is, ugyanezeket a bogyókat írták fel, és kezdtem elveszteni az emberi mivoltomat, mintha robottá váltam volna. A munka lett a gyógyír: a felelősség, a sikerélmény, a közösség, a mozgás és persze a pénz. Rohadt nehéz, de muszáj átesned rajta, mert ez csak rosszabb lesz, nem akarhatod így leélni az életed! 5 év telt el azóta és most vagyok végre igazán boldog, amióta én uralom az életem. Van egy csodálatos párom, remek munkám, csomó pénzt félre tudunk tenni, lesz házunk, gyerekünk, stb.
Indulj el a helyes úton, mert amin most jársz, az a pokolba visz.
Most olvasom a válaszod.
Köszi.
Azóta már rég dolgozok, 2014 szeptembertől, szinte semmi sem változott a hangulatomon. A párommal szembeni paranoia az teljesen elmúlt, jobban is jövünk ki mint máskor. Viszont még mindig rettegek az emberektől, annak ellenére, hogy velük dolgozom, utcára, plázába szinte képtelen vagyok kilépni. Az agresszivitás is sokszor ki jön még...
Valóban, anyagi téren már jobb, házunk eddig is volt (örököltem) viszont tudtunk venni egy autót, na meg mind a ketten letettük a jogosítványt is, nyaralni is el tudtunk menni, sőt ebben az évben már két út is ki van fizetve.
Viszont még mindig sokszor érzem magam padlón :( Mondjuk, a bogyókat nem szedem, felesleges méregnek tituláltam Őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!