Lassan egy éve pánikbetegséggel/pánikzavarral küzdök. Mi kell a teljes gyógyuláshoz?

Mindenki azt mondja, hogy felejtsem el a kiváltó okot és ne foglalkozzak a betegséggel, de hát ezekkel nem sokra megyek. Eleinte nem foglalkoztam vele, aztán amikor már több hét után is úgy éreztem hogy nem kaptam levegőt, éjszakánként felriadtam, megijedtem, fulladtam, kalapált a szívem, mintha megijesztettek volna, halálfélelmem volt stb, akkor rászántam magam hogy elmegyek a dokihoz...beküldött tüdő röntgenre, vérvételre, fül-orr-gégészetre. Megmondták hogy ez pánikbetegség. Eleinte Valeriana Relaxot szedtem

Visszamentem az orvoshoz hogy én teljesen meg akarok szabadulni, nem csak a tüneteket akarom enyhíteni. A doki mondta, hogy ö ennyit tudott tenni, majd megadta a lelkigondozó telefonszámát. Ott Frontint és Cipralexet írtak fel..azt mondta a doki, hogy kb 2hónap múlva semmi bajom nem lesz.. kb 4-5 hónapig szedtem a Cipralexet, majd úgy döntöttem hogy ennek nincs értelme, semmi változást nem tapasztaltam..

Elmentem egy magándokihoz, gondoltam ha perkálok nem csak tünet enyhítő gyógyszereket írnak fel és nem úgy bánnak majd velem mint az előző helyen, ahol úgy éreztem magam mint egy gyárban, ahol mindenkit pár perc alatt letudnak és mindenkinek ugyanazt írják fel, mert ugyanúgy megkapják a fizetésüket....A magándoki úgy gondolta hogy maradjunk a Frontinnál (0,5mg-osból reggel egy felet, délbe egy felet és este egy egészet). Már első nap tudtam hogy nem lesz ez így jó. Elálmosított, olyan voltam mint egy zombi. Így hát úgy döntöttem hogy ha kevesebbet veszek be abból baj nem lehet, úgyhogy napközben nem vettem be, csak este. Azóta csak receptet íratni voltam a dokinál, mert sose ér rá.. viszont eszembe jutott hogy mondta hogy van még két gyógyszer amit pánikbetegségre szoktak adni. Egy másik orvossal is beszéltem, ő azt mondta, hogy ez nem fog elmúlni, csak az ember megtanul vele együtt élni! NANE!

Nem akarok már többet orvoshoz fordulni ezzel a problémával, mert úgy érzem, hogy úgy gondolják hogy az én problémám az az ÉN problémám és nem az övék.

Úgy érzem, hogy ennek már sosem lesz vége és hogy így kell leéljem az életem..

Sok ismerősöm volt pánikbeteg, volt akinek elmúlt, de vannak akik már több éve ezzel élnek együtt!

Egy lelki katasztrófának érzem magam. :(((

21/L