Magyarország kb hány százaléka szenved pszichés problémákkal?

8-as! Szerintem sajnos több ilyen van...

Ha tudnád hányan járnak a pszichiátriára! Persze nyilván senki nem dicsekszik azzal, ha pánikbetegsége van..vagy depis...de rengetegen vannak! Többen, mint az alkoholisták.

10 emberből 4-nek BIZTOSAN van valamilyen pszichés problémája. Sajnos!

Hányan vannak, akik pszichés problémában szenvednek és mégsem mennek el orvoshoz, hogy "bestatisztikázza" őket?

Vannak akik pszichés betegek, vannak akik ideiglenesen zavartak, vagyis pszichés problémával küzdenek. Ez utóbbi természetes valamennyiünk életében.

Ha csökkenteni akarjuk ezt a valós és nem mért statisztikai eredményt, akkor érdemes lenne egymásra egy kicsit odafigyelni. Egy másik embertárs iránti figyelmesség, kedvesség nem kerül semmibe, de annál többet jót tud teremteni.

Amit még érdemes lenne elkerülni, az állandó panaszkodást. Mintha a magyarokat erre nevelnék. A médiákban, közterületeken, otthon, iskolákban, bárhol ezt lehet hallani. Ezzel csak a problémákat erősítjük!

Pl. még a pszichológusok is panaszkodnak.

Nem psziché és elme szakemberekkel kellene feltölteni az országot, hanem a társadalmat kellene kellemesebbé tenni.

Az előzőhöz csak annyit fűznék hozzá, hogy ma Magyarországon sok olyan dolgot neveznek betegségnek, ami nem az. Lássuk pénz hiány, munkahely hiány, szerelmi bánat stb. Ha ma valaki bánatos és és egy picit depis, és elmegy egy Pszichiáterhez rögtön kap egy diagnózist és valószínűleg gyógyszert is.

Nem gyógyszer kell egy munkanélkülinek, hanem munkahely... ez a legfőbb probléma. A létbiztonság! Sajnos minden széthullik, ha az ember egész hónapban azon agyal, hogy miből fizesse ki a számláit. Negyed annyi depressziós ember lenne az országban, ha nem éhbérért güriznének napi 12 órában az emberek. Nézzük csak meg azokat az országokat, ahol magasabb az életszínvonal!

Ha fiatal vagy az a baj, mert pályakezdő nem kell, ha gyereked van az a baj, ha 40 felett vagy meg már kiöregedtél. Ha nincs piacképes szakmád, akkor képezd át magad több százezerért, de mellette élj meg, és dolgozz akár 35-40 évesen is legyen minimum két nyelvtudásod stb...( azok akik most 38-45 évesek még nagyban oroszt tanultak úgy, hogy egy pohár vizet nem tudnak kérni még oroszul se, nemhogy angolul, vagy németül... ennek a rétegnek kb úgy 5%-a tud kitörni a helyzetéből). Ha netán van 2-3 nyelvtudásod és 2 diplomád ... elvileg tanulással töltötted a fél életed(anyu-apu nyakán jó sokáig) karriert kellene építeni, és mivel ennyit tanultál egyértelmű, hogy megfelelő fizetést szeretnél, mindezt úgy, hogy ne a munkahelyed legyen az otthonod. Na akkor azt mondják, hogy túlképzett vagy. :D Itt kezdődnek a problémák, és ezt nem nevezném depressziónak sem semmilyen betegségnek!

Nekem is hamar elmúlt a depim, mikor kimentem Svájcba dolgozni és a 1 havi fizetésem pontosan a 12-szerese volt a Magyarországinak... Ott kezdődnek a problémák, hogy az emberek az alapvető szükségleteiket nem tudják kielégíteni. Ismerek olyan párt, akik teljes szeretetben élnek 2 gyermeket nevelnek, és hó végén sakkoznak, hogy melyik csekket fizessék be... Kérdés mikor őrli fel az embereket ez a kilátástalanság!? Ráadásul kint valahogy más a felfogása az embereknek, mindenkit egyaránt megbecsülnek, mindegy, hogy valaki kukás, vagy takarító, vagy eladó, ügyvéd vagy orvos. Tudják, hogy mindenkire szükség van, és senkinek nem derogál, ha úgymond alantasabb munkát végez. Ezt úgy érzem, mi soha nem fogjuk elérni. Még ehhez hozzájön a média népbutítása ... és az lenne a csoda, ha valaki ebben boldog lenne. Tehát összefoglalva, ezért nem az ember a hibás, és a pszichésen problémás! A mai pszichiátria soha nem a környezetet nézi, mindig az embert hibáztatja, ez azért is jó, mert így sokan elhiszik, hogy velük van a baj.