Normális, ha azzal nyugtatom magam minden olyan hibalehetőség felmerülése esetében, hogy úgyis meghalok egyszer, így nem is számít igazából semmi, amit most teszek?

Ez az első gondolatom, akárhányszor eszembe jut pl. az, hogy nem lett belőlem ez, vagy az, valamit elrontottam, vagy esetleg ki sem próbáltam...ezután pedig egyből arra gondolok, hogy úgysem számítok, 100 év múlva senki sem fog tudni rólam. Elég depresszív gondolatok, bevallom kissé kiábrándult is vagyok...mindenből.