Utalom az eletemet. Mit tegyek?

15 eves vagyok. Anyukamek 2 eve valtak. Pontosabban meg nem valtak el, hanem edesanyammal koltoztem kulfoldre es apukam is jott volna, de anya talalt maganak mast.. Anyagilag semmi problemank nincs, de apukam korhazban el 1 eve a pszichiatrian, 2x probalt ongyilkos lenni, 2 hete mutottek, aztan megint mert elfertozodott, majdnem belehalt. Augusztusban tudok dolgozni es 400 eurot kapok havonta egy fagyizoban, mind neki adom csak legyen velem.. Anyukamat nem latom gyakran mert allandoan dolgozik, de ha megis itthon van olyan reszeg, hogy beszelni sem tud csak sir es erthetetlenul ordit. Nem szabadna ilyet mondanom, de mar hozzaszoktam, nem raz fel. Apukam a mindenem, de nem fogom fel a dolgok sulyat, nem er el az agyamig, hogy tenyleg baj tortent es legbelul tudom mindig, hogy minden rendben lesz vele mert eros es miattam kitart. Anyukammal nem sokat foglalkozok, koszonoviszonyban vagyunk. Van egy batyam, rettegek tole mert nagyon agressziv es tudom, hogy nem viseli jol ezt az egeszet o sem, de nem hogy kitartanank egymas mellett es osszefognank..nem, o is terrorizal. Ut, ordit, kopkod. En edesapam nevet kaptam mert Magyarorszagon szulettem, a batyam viszonyt anya nevet viseli mert itt szuletett. Anyunak a szulei nem kedvelik apat, es mivel en vagyok az egyetlen olyan aki a 'mocskos' nevet tulajdonitja, neha ugyerzem, hogy ez miatt fognak ossze. Ok ketten nagyon elvannak, ritkan veszekednek..

Iskolaban nem jarok tisztessegesen, a tanarok nem kedvelnek mert tul sokat hianyoztam tavaly, meg sokaig huztam a jatekot, hogy nem tudok nemetul ezert nem vartak el tolem semmit aztan hallottak beszelni az osztalytarsaimmal, es hoppa.. Nem lustasagbol nem szeretek jarni mert mindennap felkelek fel7kor de egyszeruen felek. Szorongok bent, nem szeretem az osztalyomat. 2 evig nem mozdultam ki a lakasbol, imadtam egyedul lenni de lett egy baratom 4 honapja, aki 24 eves. Hozza megyek, ha itthon all a bal vagy nincs kedvuk hozzam. Fel sem tunik nekik, hogy nem vagyok otthon.

Panikbeteg vagyok, emotofobia meg egyebek. 8 eve felek a hanyastol, amiota az eszemet tudom edesanyamat hanyni latom, eleg buta fobia de korlatozza a mindennapjaimat, pszichologushoz is beutaltak de senki nem hajlando elvinni, mert ezzel is csak logni akarok.

Nem eszek, mert felek, hogy kihanyom de igy meg attol felek, hogy azert hanyok mert nem ettem. Or-do-gi kor-for-gas. Fesztivalon voltam, ejfelkor indultam haza a baratommal es delutan ota rossz volt a kozerzetemben, jol ereztem magam de a fejemben motoszkalt a gondolat, hogy mi van ha hanyok, en nem akarok hanyi jezusom. Hazafele 4 oras panikroham jott ram, hajnalig a buzamezon ultem es sirtam, remegtem, oklendeztem, nem kaptam levegot.

Iskolaban is tobbszor ramjon, ezert van hogy hazajovok az utolso 2 orarol vagy ahogy a panik van. Felek a megalaztatastol, van, hogy elalszok reggel es inkabb nem megyek be, mert az osztalyfonok 30 ember elott von kerdore. Rettegek. Anyaval ma probaltam beszelni magantanulasrol, vagy sulivaltasrol, de lerazott, hogy atgondolja..Sokat logtam, de anyat ez akkor kezdte el erdekelni mikor jott a level, hogy bizony buntetest kell fizetni vagy a rendorok visznek iskolaba, amit edesanyukam nem szeretne mert nem akar szegyenkezni miattam.Ok ketten a testveremmel erdekes emberek. Anyukam muvelt es okos no, de nagyon konnyen manipulalom, mindig elindul A-rol, B ellen van es a vegere oda jutunk, hogy A-t isteniti. A batyam teljesen ugyan ilyen. Ejjel vagyok aktiv, a sulit valahogy vegigszenvedem, hazajovok aludni es ejjelig az utcan vagyok vagy olvasok itthon. Gonosz vagyok es onzo, a sajat boldogsagom a legfontosabb. Tudom, hogy mivel tudom megbantani a hozzam kozelallokat, a legvaratlanabb pillanatban szurom hatba. Nincs olyan baratom/baratnom akit akarmilyen hatsoszandek nelkul kedvelnek. Lehet, hogy mentalisan nem vagyok egeszseges, vagy apukamra utok (lopott, csalt, hazudott a penzert, az ujja kore csavart embereket, elerte amit akart es otthagyta oket a szarban, de ennek ellenere a legkedvesebb ember szamomra).

Tippem sincs mit tegyek azert, hogy legalabb egy icipicit elinduljon az eletem felfele, boldogabb legyek, szorongas nelkul. Varjam meg, mig 18 leszek es koltozzek el minel messzebbre? Menjek haza Magyarorszagra a nagyszuleimhez (akik nem kedvelik apat) es legyek mindennap apukammal? Regi sulimban soha nem logtam, imadtam oda jarni, kiegyensulyozott volt a csaladunk. Legalabbis elottem nem veszekedtek, csak most tudtam meg uj dolgokat, de mar nem erdekel, akkor meg boldog voltam.

Mit tegyek? Forduljak orvoshoz?