"Összevesztem" egy barátommal. Mit tehetek?
Hónapokkal ezelőtt szóba került a barátommal, hogy nem vagyok túl jól lelkileg. Nem részleteztem, hiszen nem köti az ember mindenki orrára, h időnként öngyilkos akar lenni vagy néha tesz is ennek érdekében, mert már nem tudja a rátörő tehetetlenség és elkeseredettség érzést máshogy kezelni, és hogy ez milyen elborult állapotokkal jár, és h a dolgok nagy része az embert ilyenkor nem érdekli abból, ami egyébként érdekelné, stb. Tehát erről nem beszéltem neki.
Időközben a barátom megkért, hogy csináljak meg neki egy munkát. Ugye, az említett dolog miatt nem voltam lelkileg toppon, mondtam is neki, h lelkileg nem vagyok túl jól, ezért nem érzek túl nagy indíttatást, hogy foglalkozzak azzal, amire megkért, amit végülis felelőtlenül elvállaltam, nem gondoltam bele elsőre, hogy nem fogom tudni megcsinálni.
1-2 alkalommal sürgetett a barátom, hogy foglalkozhatnék a dologgal. Erre is mondtam, hogy majd később, meg hogy nem tudom, nem érzek rá nagy késztetést, nem vagyok jól lelkileg, stb. Aztán végül jött azzal chaten keresztül, hogy nem tartom be az ígéretem, nem vagyok megbízható ember, és ha ezt fogom csinálni másokkal is, mennyire rossz lesz nekem, el fognak tőlem zárkózni az emberek, nem lesz soha barátnőm, stb. Ezen kicsit felkaptam a vizet (mert ugye a fent említett lelkiállapotom azzal is jár, h néha könnyebben felkapom a vizet), visszaírtam neki pár keresetlen szót, pontosabban azt, h korábban is sok munkát elvállaltam kérésére, sok fáradságom, időm van abban, ezt kicsit durvábban fogalmaztam, és hogy hogy gondolja, hogy most ilyeneket ír nekem, hogy micsoda ember vagyok, hogy nem tartom be az ígéretem, és hogy mennyire rossz lesz nekem emiatt, ha ezt fogom később is csinálni. Ez kivágta nála a biztosítékot. Azt mondta, innentől kezdve semmi nem érdekli, a véleményem se, mert többször kiütközött régebben is, h eltérő véleményen vagyunk, és hogy csak adjam majd vissza neki azt, amit rámbízott munkát, csak ez érdekli, utána nem is kell, hogy lássam többet a "pofáját" (az ő szavait idézve).
(Igaza van. Tényleg nem tartottam be az ígéretem most - de talán nem kéne letolni érte az embert, hogy ha ezt fogja csinálni máskor is, akkor ilyen meg olyan rossz lesz neki, főleg, mivel régebben sok dolgot megtettem kérésére, azokért nem a letolás lenne a hála. És nem is lesz olyan rossz nekem, ahogy ő mondta, mert ez egy ideiglenes állapot, amiben most vagyok.)
Mit tegyek? Ő nem tudja, h milyen öngyilkosság közeli pillanataim vannak időnként, ami többek között lehetetlenné tette azt a munkát is, amit rám bízott. De én ezt nem akarnám megmondani neki. Talán már ez sem érdekelné, akkorát csalódott bennem. Mit tegyek? Megmondjam ezt neki mégis?
Arra is gondoltam, kidobom azt a munkát (pár cuccot), amit nekem adott, h dolgozzak vele. Igazából sötétebb pillanatomban előfordulhatna, h nem magamban teszek kárt, hanem ezekben a cuccokban. Legszívesebben ezt tenném.
Igazából nem rossz ember. Volt, h segített nekem, nemrég a rossz lelkiállapotom kiváltó okait is próbált segíteni elhárítani, kevés sikerrel, talán nem az ő hibájából (milyen jó is lenne, ha ezeket az okokat olyan könnyű lenne kezelni...) De hát végül ostobaságokat mondott rólam, a megbízhatatlanságomról, és hogy emiatt milyen rossz lesz nekem, ha ilyen vagyok. Egyébként rosszul esik, hogy ennyire semmibe veszi a rossz lelkiállapotomat, még ha nem is tudott róla mindent. Illetve, még ő határolódik el tőlem, a barátságunktól, amikor a legnagyobb problémáim vannak.
Bocsánat a terjedelemért, nem tudtam rövidebben írni. Nem várom, h helyettem oldjátok meg, mit kezdjek ezzel a barátommal most, mit mondjak neki, de vélemények érdekelnének. Köszönöm előre is!
válasza:Én úgy látom, hogy ott a baj, hogy nem voltál vele elég őszinte. Lehet, hogy meg volt az okod a bizalmatlanságra, de ebben az esetben nem lehet meglepődni a következményeken. Miért lenne rád tekintettel, ha nem tudja, hogy komoly bajod van? Ha csak ímmel-ámmal ejted el, hogy rossz lelkiállapotban vagy, arra sokan legyintenek. Gondolj bele, hogy ő csak annyit érzékelt, hogy rád bízott egy fontos, határidős munkát, amit elvállaltál. Rád is néz többször, hogy tényleg haladsz, meg lesz-e. Erre határidőn túl csak azt látja, hogy lesz*rtad az egészet, pedig tudtad, hogy neki ez fontos.
Lehet, hogy nem érezte a súlyát, hiába ejtetted el, hogy "nem vagyok jól lelkileg". Mondanod kellett volna, hogy emiatt, sajnos még sem tudod vállalni, ne haragudjon, de átjöhetne egy sörre, mert szükséged lenne rá, mint barátra, mert bajban vagy. Viszont az információk hiányában nem mondott hülyeséget, hogy nem vagy megbízható, és ha így folytatod másnak sem lopod a szívébe magad. Elhiszem, hogy rossz lelkiállapotban az ember nem lát ki magából, csak dühös másra, az igazságra is.. Jelenleg az lenne a legnagyobb butaság, ha a cuccát is tönkretennéd mérgedben.
Ha fontos neked a cimbi, inkább mond meg neki őszintén, hogy sajnos már késő, de ez van, súlyosabb a helyzet, mint ő hiszi, segítségre van szükséged.
Köszönöm a választ.
Nem akarom neki ezt elmondani. Ahogy ezt csak nagyon kevés embernek mondtam el. Nagyon közeli emberekkel osztom meg csak ezeket a bizalmas dolgokat. Itt jó, h lehet névtelenül írni ilyet.
Már volt olyan, bár nem emlékszem, pont ő is benne volt-e, hogy barátok tovább adtak olyan információt, amit nem akartam volna. Ezt aztán nagyon nem akarnám, ha véletlenül is többen megtudnák.
De ő most azon "rágott be", hogy felhoztam, mekkora fáradságomban volt régebben a segítés neki. Ezen már nem tudom, lehet-e segíteni.
Azzal van a baj, ezeket a nagyon bizalmas dolgokat sokszor még a legjobb barátjának sem mondja el az ember, ha nem muszáj.
válasza:Ebben az esetben lehet bízni abban, hogy a jó élményeitek felülírják ezt az összekapást, és idővel mindenki megnyugszik és visszaáll a régi viszony.
Bár nem tudom, hogy nem magad alatt vágod-e a fát, hogy úgy látod ennyire titkolóznod kell. Hisz azt mondod ez a tag, a rossz lelkiállapotod kiváltó okával is megpróbálta felvenni a harcot. Elhiszem, hogy ennek ellenére nagyobb társaság orrára nem szívesen köti az ember a lelki szennyesét, de szerintem van az a szint, ahol nem lenne baj ezt kockáztatni. Elvégre a rossz lelkiállapotban vagy és öngyilkos akarsz lenni között azért van átmenet. Mármint azt akár megoszthatod vele, hogy sokszor eluralkodik rajtad a depresszió, és ne ilyen "nincs jókedvem" szintre gondoljon, tehát hogy nem csináltad meg a rád bízott feladatot az nem lustaságból fakadt. Azért érzem úgy a történtek leírásából, hogy nem lenne baj tisztázni a helyzetet, mert lehet, hogy ez tényleg jó barát, és a történtekből külső szemmel te jössz ki rosszul. Mert azt te is beláthatod, hogy akármilyen okkal is, de nem visszapasszoltad idejében a feladatot, hanem nem oldottad meg, ez tényleg a megbízhatatlanság jele. És ha ezt a koma szóvá tette, te meg fölkaptad a vizet és onnan kezdtetek jobban összekapni, ott te voltál a ludas. És ha mindezek után úgy érzed "ő határolódik el tőlem, a barátságunktól, amikor a legnagyobb problémáim vannak", tehát szükséged lenne rá, akkor neked kéne megtenni a szükséges lépéseket.
Egy szó mint száz, nehogy úgy járj, hogy mikor legnagyobb szükséged lenne a barátokra, szép sorban elmarod őket, és még te érzed úgy, hogy ők nem elég megértőek, türelmesek, holott nem tudnak semmiről.
Te ismered mennyire heves, hogy mentőket hívna. Bár nem hiszem, hogy ilyen riasztásra kimennek, ha nem tény, hogy begyógyszerezted magad, vagy híd szélén állsz gyanús szándékkal. Azért egy jó haver csak személyesen megy hozzád, és nem rád küld valakit.
A tanácsot köszönöm.
Bár szerintem teljesen érthető, ha erről a dologról nem akarok beszélni embereknek, barátoknak se. Van néhány régebbi barátom, akiknek elég sokat elmondtam magamról, de ezt még nekik sem mondanám el.
Ami a letolást illeti a megbízhatatlanságomért: egyrészt nincs igaza, mert ez egy átmeneti állapot miatt van így. Másrészt senki sem tökéletes, bárkivel előfordulhat, hogy nem tudja az ígéretét betartani olyan okok miatt, amikről nem szeretne beszélni. Hiszen nem tökéletesek, hanem csak emberek vagyunk mindannyian. Harmadrészt, velem is volt számtalanszor olyan, hogy valamit megbeszéltem valakivel, majd szinte utolsó utáni pillanatban visszamondta, ill. vissza se mondta, csak egyszerűen nem tartotta be. Én sem balhéztam miatta. Sőt, a pszichológus ismerősöm, aki elkezdett foglalkozni velem, teljesen eltűnt, nem válaszol a maileimre egy ideje, pedig megígérte, hogy elvállal, hónapokig sokat beszéltünk is. Ővele sem balhézom és nem mondom neki, hogy milyen rossz lesz neki, ha mindenkivel ezt fogja csinálni. Rossz nekem, mondhatni az életem múlik rajta, mégse akarom kiosztani az illetőt emiatt.
Miután én így viselkedem az emberekkel, mert én se tudhatom, mi van a hátterében a másik viselkedésének, elvárom, hogy velem is így viselkedjenek. A haveromnak pedig messze nem az életéről van szó, ahogy nekem, hanem a fejébe vett valamit, hogy azt meg kell csinálni, és mégse csinálom meg, és most odavan. Tudom sajnálni érte.
Én jófej embernek tartom azt a pszichológust, akit említettem, ezért nem is akarnék balhézni vele. Ergo, a haverom engem nem tart jófejnek, hát ez van. Őneki csak a saját céljai a fontosak.
Megint másrészt, sok ember pedig teljesen más véleménnyel van rólam, mint ő most.
Tolerancia, megértés kérdése, mennyire tudja valaki elfogadni a másikat a tökéletlenségével, hogy adott esetben ígéretével ellentétben nem ugrálja körbe a másikat.
Jópofi vagyok, kértem véleményt, erre leírom a magamét. A pár nap alatt én is gondolkoztam, eszembe jutottak dolgok. Ettől függetlenül köszönöm a választ, nem tekintek el tőle teljesen, ez is az eszemben van, ez is formálja a gondolkodásomat, hozzáállásomat, hiszen egy külső, objektív vélemény, van benne igazság. Még változtathat az én véleményemen is ez.
Ha még van vélemény, kiegészítés, érdekel.
válasza:Értem a gondolkodásodat, és hogy a saját szabályrendszered szerint helyesen cselekszel, hiszen te is megértő vagy másokkal szemben. Viszont továbbra is úgy látom, hogy nem szerencsés ez a zárkózottság, hisz aki nem így gondolkodik az sosem fog megérteni. Pl. a barátod legalább megkönnyebbülhetett, mikor megmondta a véleményét rólad (ami nyilván csak ennek a helyzetnek szólt, lehet, hogy később ő is belátja, hogy alapvetően mindig számíthatott rád), te viszont nem akarsz teljesen őszinte lenni, így csak kevésbé erős érvek mentén veszekszel, és utána magadban rugózhatsz. Csak bízhatsz benne, hogy ő eléggé intelligens és kitalálja, hogy komolyabb baj van. Azonban az emberek sajnos nem nagy gondolatolvasók, és - ahogy te is látod - mindenki a saját céljai mentén evickél, tehát azért jobban domborítanunk kell a saját véleményünket, gondolatainkat, ha megértésre vágyunk. Sajnos már ritka az olyan jóbarát, aki csak a csend miatt utánajár, hogy nem ilyen szoktál lenni, ugyan mi a helyzet?
Ettől a pszichológus ismerős vonaltól is kinyílt a bicska a zsebemben! Mikor tudja, hogy milyen helyzetben vagy milyen alapon tűnik el?! Látod, itt is akkor jutnál egyről a kettőre, ha nem hagynád annyiban! Én biztos fölhívnám, hogy mégis mondja már meg, hogy számíthatok rá, vagy sem, mert akkor keresek mást. Ha ilyen helyzetben vagy, te is úgy érzed, hogy az életed forog kockán, nem szabadna ezekre ilyen megértően legyinteni. Tudom, hogy másképp érzel, de szerintem ebben a helyzetben jobb lenne az emberek felé fordulni és nem még jobban befelé. Legalább egy régi barát közül beavatni valakit, akit méltónak találsz, vagy legalább terápiába kezdeni egy megbízható pszichológussal.
Azt nem mondtam, hogy helyesen cselekszem, csak hogy a speciális helyzet ennyit tesz lehetővé. Szerintem elég nagy túlzás zárkózottságnak nevezni azt, hogy én erről a dologról nem akarok beszélni senkinek azon a néhány emberen kívül, akiknek már beszéltem.
A pszichológust én se kerestem sokat, éppen mert nem tud könnyen ilyenkor kimozdulni az ember, de pont tegnap este válaszolt egy korábbi mailemre. Azt írta, folytatjuk.
A barátom elvileg 15 éve ismer engem, tudhatja, milyen vagyok, vagy milyen voltam régen, ami esetleg megváltozott a viselkedésemben.
Egyébként nem hiszem, h ez a haver túl sokat tudna tenni az érdekemben, h jobb legyen a helyzetem. Mint írod, mindenkit a saját céljai vezérelnek, és eddig sem nagyon tudta a helyzetembe beleélni magát, a reakcióiból ítélve. Aki még csak megközelítőleg sem él át ilyeneket, vagy nincs dolga néha ilyen emberekkel, az kb. semmit nem fog ebből megérteni, mert egy másik világban él.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!